A feleségem aggódott amiatt, hogy nem zavar-e engem, hogy Ő nem nyolc órában dolgozik. Igyekeztem megnyugtatni, hogy nem, amit őszintén így is gondolok. Ma reggel, amikor a villamoson ültem alaposabban is átgondoltam és egy dolgot irigylek Tőle: a reggeleket.
Az én reggelem úgy alakul, hogy amikor csörög a mobiltelefon én helyből lenyomom és már ülök is fel az ágyból. Nagyon jól esne visszadőlni kicsit és pár percig lustálkodni, de ez nem fér bele. Kakaó főzés a két gyereknek, redőny fel, TV be. Aztán a reggeli, kávé főzés (ezt utálom), lágytojás, piritós, terítés. Reggeli után öltözködés, fogmosás, ebéd csomagolás, ordítozás a gyerekekkel, hogy vegyék már a cipőjüket.
Aztán már indulunk is, ovi, búcsúzás és irány a meló. Az első szusszanásom akkor van, amikor bekapcsolom a laptopot az irodában.
El tudnék képzelni egy ennél lazább reggelt, na.
Ezt leszámítva szerintem nem járok jobban, mint Zsófi. Ő reggel kicsit nyugisabban indul, de ő öltözteti a gyerekeket, ami szintén nem könnyű mulatság. Utána dolgozik, aztán rohan az oviba, vagy vásárolni, vagy takarít. Ha összeadnánk, hogy valójában hány órát tölt munkával, akkor több lenne, mint az én fix nyolcam. (Oké én is csinálok ezt azt, lásd a reggeli rutint, ami legalább 40 perc meló, aztán vásárlás, stb., de lehet, hogy még így is ő nyerne.)
Arról nem is beszélve, hogy én ki tudok szakadni a munkával a családból, a lakásból, más közeg, inspiráló dolog szerintem. Szeretek eljárni és kifejezetten hiányozna nekem, ha nem kéne munkába járni. Szóval alapvetően én járok jobban az egésszel, szerintem és még normálisan meg is fizetnek érte. Zsófi meg csak azért kap pénzt, amit hivatalosan munkával tölt, a házimunka, ugye, grátisz.
The post Hétfő appeared first on Őri András.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése