2017. szeptember 27., szerda
Nigel D. Findley: Árnyjáték
Jó pár hónap kihagyással folytattam a Shadowrun sorozat végigolvasását. Nem is volt baj a kihagyás, így nagyobb élmény volt a jövő Seattlejébe visszatérni. A sorozat legjobb könyve még mindig az LX-IR, így az író újabb kötetét nagy várakozással vettem a kezembe. Az Árnyjáték sajnos nem ütötte meg az LX-IR szintjét, de Findley sokkal jobb könyveket hoz össze, mint a többi író.
Az Árnyjáték visszatér a multik és az észak-amerikai árnyvadászok világába. Otthonosan simultam bele ebbe a környezetbe, láthatóan az író is így volt ezzel. Olyannyira, hogy ismerős arcok is feltűntek a sztoriban, még Dirk Montgomeryről is van szó pár mondat erejéig, de a Mentőosztag megmaradt tagjai újra előkerülnek. (Most sem járnak jól.)
A könyv legjobb momentuma, hogy a jövő high-tech világának tudását gyengébbnek mutatja, mint az Összeomlás előttiét. A probléma gyökere pont egy olyan technológia megjelenése, ami a jelenlegi status quo előtt készült és felrúg mindent. A főhős, a kalandregények kliséi szerint, véletlenül kerül az egészbe és úgy érzi, hogy túl sok ez neki. Szerencsére a sztori végére kiderül, hogy azért megbirkózik a feladattal. Sőt a Shadowrun világban egyedülálló módon teljes happy endet kapunk.
Nem szégyellem: élveztem.
Az Árnyjáték, ha objektíven nézzük egy elég gyenge könyv, de a Shadowrun sorozatban egy rajongónak olyan, mint a filmek között a Star Wars első része: sosem ismernéd be, hogy igazából egy vacak az egész.
(Borítókép: Deviantart)
The post Nigel D. Findley: Árnyjáték appeared first on Őri András.
2017. szeptember 26., kedd
Gyerekszáj
Engemet
Tégedet
Őt
Minkeket
Titeket
Őkeket
#davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
2017. szeptember 22., péntek
Gyerekszáj
Esti beszélgetés a gyerekekkel.
Én: – ….és írtam egy levelet…
Cili: – Tényleg sírtál?!
Én: – Nem sírtam, hanem Írtam! Levelet!
Dávid: – Falevelet?
😬
#cilimondta #davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Gyerekszáj
Esti beszélgetés a gyerekekkel.
Én: – ….és írtam egy levelet…
Cili: – Tényleg sírtál?!
Én: – Nem sírtam, hanem Írtam! Levelet!
Dávid: – Falevelet?
😬
#cilimondta #davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Gyerekszáj
Reggel csöróg az óra, próbálom magam összesezdni, a gyerekszobából egyre hangosabb nyöszörgést hallok. Átvánszorgok. Cili alszik, Dávid hason fekszik az ágyában, köszönök, rám se néz, durcás arccal fekszik. Kérdezem, mi a baj. Erre szemrehányóan:
– Itt hisztiztem, ti meg nem jöttetek!
#davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
2017. szeptember 21., csütörtök
Gyerekszáj
Ha Cilivel történik valami, amit elmesél, vagy lereagálunk, Dávid is azonnal előáll a saját történetével, elmeséli, hogy ugyanaz történt vele is.
Cili reggel integetés közben az oviban, az ablaknál becsípte az ujját. Ezt mesélte, megnéztük a véraláfutást, megpusziltam. Dávid szót kért:
– Nekem is volt egy ilyen ablakcsípésem.
#davidmondta
Cili bemutatja mit tanultak ma az oviban. A neveknek csak a magánhangzóit mondják, és fel kell ismerni. Cilinek jól megy, végigmondja a család neveit, szavakat. Folyamatosan mondja. Közben Dávid kiborul valami semmiségen.
Cili, mintha mi sem történn éppen:
– Ői Ái i i i
#cilimondta
(Őri Dávid hisztizik)
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Gyerekszáj
Ha Cilivel történik valami, amit elmesél, vagy lereagálunk, Dávid is azonnal előáll a saját történetével, elmeséli, hogy ugyanaz történt vele is.
Cili reggel integetés közben az oviban, az ablaknál becsípte az ujját. Ezt mesélte, megnéztük a véraláfutást, megpusziltam. Dávid szót kért:
– Nekem is volt egy ilyen ablakcsípésem.
#davidmondta
Cili bemutatja mit tanultak ma az oviban. A neveknek csak a magánhangzóit mondják, és fel kell ismerni. Cilinek jól megy, végigmondja a család neveit, szavakat. Folyamatosan mondja. Közben Dávid kiborul valami semmiségen.
Cili, mintha mi sem történn éppen:
– Ői Ái i i i
#cilimondta
(Őri Dávid hisztizik)
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
2017. szeptember 17., vasárnap
Stephen King: 11/22/63
Egy évvel ezelőtt néztük meg Zsófival a 11/22/63-ból készült TV sorozatot (11.22.63 címen), ami nagyon tetszett. El is határoztam, hogy idővel elolvasom az eredeti regényt, mert volt benne pár karakter, akiről az volt a tippem, hogy vagy nincs a könyvben vagy sokkal jelentősebb figura. Kíváncsi voltam, hogy jól tippeltem-e.
Bár az alapsztori nem változott, de azt jól gondoltam, hogy bűn lett volna kihagyni az eredeti regény verziót. Stephen King a 11/22/63-ban visszatér ahhoz a stílusához, amit annyira szeretek a könyveiben: aprólékosan és módszeresen leír mindent, bemutat mindenkit. Nagyjából 1200 oldal terjedelemben időzünk el Jake Epping (a múltban George Anderson) kalandjaiban.
11/22/63 dióhéjban
Az alap történet annyi, hogy egy kisvárosi angol tanárt (bizonyos Jake Epping) a helyi hamburger árus felvilágosít, hogy az üzlet raktár ajtaja nem egy sötét helyiségbe, hanem a múltba vezet, méghozzá 1958-ba. Ha átlépsz az ajtón ott élhetsz, de ha visszajössz akkor, a múltbeli cselekedeteid hatásai megmaradnak míg újra át nem mész. Minden újabb időutazás egy teljes resettel jár. Jake Epping elvállalja, hogy átmegy a múltba és megakadályozza a JFK elleni merényletet. Azt remélik, hogy nem lesz vietnámi háború, meg hasonló pozitív módokon változik majd meg a történelem. Jake a múltba utazva találkozik egy lánnyal, akibe fülig beleszeret és ez roppant sok kalamajkához vezet.
A sorozatban a sztorit sok ponton egyszerűsítették a könyvhöz képest, de a regény befejeztével sem érzem azt, hogy a sorozat rossz, vagy rosszabb, lenne. Jó sorozat volt, egy kifejezetten jól sikerült feldolgozás. A könyv lassan halad, sok minden ismétlődik benne, sok szálon fut a sztori és az idősíkok. Jake Epping egyre dörzsöltebb időutazóvá válik és közben egyre többet tudunk meg az ötvenes évek végi és hatvanas évek eleji Amerikáról.
Egy toleránsabb világ
King nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megmutassa mennyivel toleránsabb és liberálisabb lett ’58 óta a világ, mennyivel elfogadóbbak vagyunk. Az is remekül átélhető, hogy például a fekete polgárjogi harcok milyen lassú és kitartó munkával érték el azt az eredményt, hogy az Államok elnökének már két alkalommal is fekete férfit választottak. 1958-ban ez még utópiának is erős lett volna.
Számomra éppen ezért a könyv egy roppant pozitív üzenetet hordozott, arról, hogy legyünk bizakodóak a jelen igazságtalanságai a jövőben – természetesen kitartó küzdelem eredményeként – megszűnhetnek. Talán (és remélem) nem kell 50 év már ahhoz, hogy végképp elfogadjuk az egynemű párokat, törvényileg és társadalmilag is. Vagy, hogy tovább ne menjek a nőket ne csak elvek szintjén tartsuk egyenlőnek a férfiakkal.
A megváltoztathatatlan idő
A könyv másik része természetesen az időutazás és annak problémái körül forgott. Az idő, Stephen King világában könyörtelen entitás, aki foggal-körömmel küzd a befolyásolás ellen. Jake/George persze eléri a célját, de a pillangó hatásnak köszönhetően nem azt az eredményt kapja az alternatív jövőtől, mint várta, így kénytelen resetet nyomni és hagyni az időt, a történelmet, hogy haladjon a maga eredeti medrében tovább.
Persze, ha az ember előre alaposan átgondolja a dolgot rájöhet, hogy nincs is jó alternatíva. Jake Epping azért települ át öt évre a múltba, hogy befolyásolja a jövőt. Az az irány, amit el akar érni, azok az eszmék, azonban a kegyetlennek és célszerűtlennek tűnő múlt termékei. Ha az megváltozik értelemszerűen megváltozik minden, velük a kiinduló eszmék is. Nincs már miért elkezdeni a változtatást. És így tovább egy végtelen ciklus könyörtelen logikájával bele a semmibe.
A korrekció felesleges, az élet, az emberiség, a történelem sosem lesz jobb ilyen módon.
A mindenekfelett álló szerelem
A 11/22/63 a fenti két szál mellett egy nagyon jó szerelmes, romantikus sztori is. Benne van minden, ami a stílushoz kell, az első találkozás bizsergése, a lassú körtánc a két fél részéről, a szakítás, a bizalmatlanság az újraegyesülés, az önfeláldozás. A szerelmi szál keserédes romantikája egyensúlyozza ki számomra tökéletesen a regényt. Lehet, hogy a múlt egy könyörtelen gyilkos, kegyetlen vadállat, de a szerelem és a korábban már kifejtett lassú és kitartó küzdelem lehetősége megváltoztathat mindent, jó irányba. A boldogság elérhető.
Lehet, hogy ez nem túl nagy mondanivaló, elcsépeltnek is tűnhet, de nem baj, ha az ember időről időre felidézi. Főleg mostanában, amikor éppen egy vacakabb periódust élünk meg. (Nekem legalábbis úgy tűnik.) Mindemellett a 11/22/63 egy remek könyv. Jó stílusa van, letehetetlenül izgalmas és el lehet benne merülni, kiszakadva a mai világból. George Amberson kocsijában ülve, átszáguldhatunk az ötvenes évekből a hatvanas évekbe. Igazi időutazás, minden veszély nélkül.
The post Stephen King: 11/22/63 appeared first on Őri András.
2017. szeptember 12., kedd
A büdös borz mentő akció
A munkából hazafelé bevásároltam és a villamostól félig futva igyekeztem haza, hogy el ne ázzak. Mire a kapuba értem az eső is abbahagyta, ilyen az én formám. Az ajtón belépve Cili futott felém, aggódó arccal, hogy
Apa, Apa segítened kell!
Éppen azt akartam mondani, hogy ugyan várja már meg, hogy letegyem a bevásárlást meg a cipőmet, de mögötte hüppögve érkezett Dávid is. Zsófi pedig elmagyarázta, hogy a gyerekek Kinder tojást kaptak és Dávid a tojásban egy borz mamát és kis borzot talált, de a játszótérről hazafelé beesett a kis borz a csatornarács alá. Nem tudták kiszedni, és holnap el kéne mennem kiszabadítani.
Mondtam, hogy inkább menjünk most, mert ha az éjjel vihar jön, akkor elmossa a borz gyereket és sosem találjuk meg. Dávid éppen vendéget várt, a bölcsis barátja jött hozzá játszani, így abban állapodtunk meg, hogy Cilivel ketten leszünk a büdi borz mentőcsapat tagjai.
Zsófi megadta a koordinátákat és azt javasolta vigyek imbuszkulcsot, mert olyannal van lezárva a rács. Mivel pontos méreteket nem tudtam meg csak annyit, hogy nagyobbnak tűnt mint az IKEAs, elvittem a teljes csavarhúzó készletet. Magamhoz vettem még egy extra hosszú és vékony csavarhúzót, majd isteni sugallatra egy csomag kínai evőpálcikát is. Cilire esőkabátot adtam és elindultunk.
A megadott koordináták pontosnak bizonyultak, Cili sem tudott eltéríteni, aki már az utca elején közölte, hogy szerinte abba a rácsba esett a borz. Én aggódtam kissé, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy simán kicsavarozok egy rácsot, aztán felemelem és ezzel megúszom. Az is eszembe jutott, hogy esetleg az Allee karbantartói nem fognak annak örülni, hogy nekilátok a járdájukon rácsot bontani.
A borz jó 20 centi mélységben feküdt egy nagyon vastag és nagyon kis lyukú ráccsal fedve. A csatorna alján büdös sár, sárga falevelek, egy rózsaszín gomb, egy gumicukor és a borz gyerek feküdtek. Kikerestem az imbuszkulcsok közül a megfelelő méretet és pillanatok alatt eltávolítottam a csavart. Ezzel ez a próbálkozás kútba is esett, a rácsot nem tudtam megmozdítani. Egy komoly emelőre lett volna szükség, de azt éppen nem hoztam magammal.
Így aztán megpróbálkoztam a hosszú csavarhúzóval. Aztán (Cili tiltakozása közepette, mert az evőpálcikákat ő szerezte be a munkahelyem melletti kínai büfében) a két fapálcikával próbálkoztam. Ez eredményesebbnek bizonyult, a borzot felemeltem velük rácsig, de ott nem tudtam fogást találni rajta, Cili sem tudott segíteni a vékony ujjacskáival. Ő hamar elunta, úgy döntött, hogy ez az egész esélytelen és ennek egyre hangosabban adott hangot. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra, így csak arra hívtam fel a figyelmét, hogy az öccse állatkájáért kicsit megerőltethetjük magunkat.
Nem győztem meg.
Óráknak tűnő 10 perc után egy biciklis állt meg mellettünk, megérdeklődte mit bányászunk. Elmagyaráztam a szitut, mire mondta, hogy megoldja ő és adott két rágógumit, hogy tegyem a pálcika végére majd az segít. Megköszöntem a segítséget és ő elkerekezett. Cili azt javasolta, hogy inkább rágjuk el a zsákmányt és menjünk haza, de nem álltam kötélnek.
Kicsit nehéz volt megakadályozni, hogy ne egye meg a rágót, de végül én csócsáltam és az egyiket a pálcika végére applikáltam. A rágó helyből ráragadt a borzra és felemelte a rácsig. Eddig meglettünk volna, de a rácson csak erőltetve lehetett áthúzni a bábut, ehhez a rágó nem volt elég erős. Leesett egyszer, kétszer, sokszor. A rágó már nem ragadt. Megcsócsáltam hát a másikat és új tervet eszeltem ki. (Közben megígértem a lányomnak, hogyha kiszedjük a borzot veszünk egy csomag rágót.) A rágót az egyik lyukra ragasztottam, a két pálcikával beleemeltem a borzot, aztán a két szomszédos lyukból alulról – erős horzsolások árán – felszuszakoltam a büdös borzot a felszínre. Fenékkel előre érkezett, megragadtam és kiszabadítottam. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy megérdemlek egy önkéntes tűzoltó érdemrendet no meg egy korsó sört.
A borz nagyon mocskos volt és én is. A kezem enyhén mentolos szagú és ragadós volt máshol büdös fekete sár fedte. Besétáltunk az Alleeba és a trafikosnál vettünk egy csomag rágót. Sört is árultak, de elvi kifogásaim vannak az utcán sétálva sörözéssel kapcsolatban így erről letettem.
Otthon Dávid nagyon örült, de két perc múlva már mással játszott. Így megy ez.
The post A büdös borz mentő akció appeared first on Őri András.
2017. szeptember 11., hétfő
Helmut Kohl: A fal leomlásától az újraegyesülésig
Az igazság az, hogy miközben imádom a történelmet a XX. századot mindig utáltam. Zavaros, undorító volt amit tanultunk róla, az én időmben a tananyag 1945 szeptemberével ért véget. Szóval a század szarabbik részét ismertem csak így meg. A többit inkább a nagyszülők, a szülők és az ismerősök személyes élményei, tapasztalatai meg történetei alapján raktam össze. Ha csak nem nézem a disszidált Nagymamám sztoriját, akkor a második fele sem volt éppen egy fáklyásmenet.
Már felnőtt fejjel kezdtem el valóban érdeklődni a múlt század eseményei iránt. Egyre jobban távolodtunk az időben az egésztől és így már kezdett kialakulni az a szükséges időmennyiség, amin túl – elvileg – már át lehet látni, hogy történelmileg mi és miként zajlott (de főleg: miért).
Megint egy német egység
A német újra egyesülésről nagyon kevés, szinte azt lehet mondani, hogy semmi fogalmam nem volt. Pár éve olvastam egy cikksorozatot a nyolcvanas évek végéről, a keleti blokk felbomlásáról, de az főleg ránk, magyarokra, fókuszált, a felvezetőben volt egy fél mondat, hogy a szerző szerint az egész azért történt csak meg, hogy a kettészakadt Németországot egyesíthessék. Ez megragadt bennem, de elég hihetetlennek tűnt.
Helmut Kohl könyve alapján viszont ez nem is tűnik olyan nagy hülyeségnek. Kohl folyamatosan azt sulykolja, hogy
- az egység minden német vágya volt,
- azért sikerülhetett, mert Gorbacsov számára ez segítséget jelentett és
- az idősebb Bush támogatta.
Folyamatosan elzárkózik attól, hogy Németország megvásárolta volna a függetlenségét és az egységét. De ha elolvasod a könyvet azt láthatod, hogy se az NSZK, se az NDK nem volt egységes abban, hogy szeretne-e újra egy ország lenni. Az NSZK jól megvolt a keleti részei nélkül, az NDK persze gyakorlatilag csődben volt, az emberek menekültek is el onnét, de a politikusai elég hosszan igyekeztek önállóak maradni.
Bush meg Gorbacsov esetében is elég egyszerűnek tűnik a motiváció: Gorbacsovnak pénz kellett, sürgősen és rengeteg. Bushnak az egyesült Németország, a NATO szövetségeseként hatalmas előny volt a rogyadozó SZU-val szemben. Kohl ezt a szerencsés együttállást érezte meg és buldog módjára küzdött, hogy végigvigye amit ő és a vele együtt gondolkodók akartak. Nem akarom az előző mondatokkal lekicsinyelni a munkáját, mert végigolvasva a könyvet azt el kell ismerni, hogy szinte ember feletti melót végzett az adminisztrációja, meglepően rövid idő alatt.
The post Helmut Kohl: A fal leomlásától az újraegyesülésig appeared first on Őri András.
Gyerekszáj
Cili átöltözik balettre.
– Anya, a nadrágot is levegyem?
– Persze, meleg van, elég a balettruha.
– De akkor bugyiban fogok balettozni?
– Nem bugyiban, épp most veszed fel a balettruhádat.
– És a lábtestem?
:D
#cilimondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
2017. szeptember 9., szombat
Gyerekszáj
“Én szülinapomra majd szeretnék egy felfedező készletet, egy mikorszkópot… és egy rúzst.”
#cilimondta #szepesokos #egytudosisadjonmagara #balance #nobeldijasmanoken
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
2017. szeptember 8., péntek
September 08, 2017 at 03:08PM
Ma megtudnék enni egy egész disznót. Helyette vettem egy joghurtot és főztem kávét. #nemugyanaz #éhesvagyok
The post September 08, 2017 at 03:08PM appeared first on Őri András.
2017. szeptember 5., kedd
Gyerekszáj
Párbeszéd vacsora közben:
Dávid: – Azt mondtad, hogy bevihetem a jepülőt a kádba.
Én: – Igen, ezt mondtam, de fürdés előtt még rendet kell raknotok.
D.: – Mét?
Én: – Mert rendetlenség van, és addig nem fürdünk, amíg nincsen rend.
D.: – Jójan.
Dávid eszik csendben tovabb, majd kis idő múlva:
– De én tudok egy kisfiút, akinek az anyukája megígéjte, hogy nem jaknak jendet, hanem jögtön mennek füjödni.
Én: – Igen?
D.: – Igen. Az anyukája azt mondta.
Én: – Az lehet, hogy annak a kisfiúnak ezt mondta az anyukája, de ettől ti nektek még rendet kell raknotok fürdés előtt.
D.: -Ja! Jó. Bocsi.
#davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
2017. szeptember 4., hétfő
Gyerekszáj
Cili: Olyan pechem van, hogy a Tamival meg a Pannával ültettek egy asztalhoz az oviban.
Én: Az miért pech?
C: Hát, mert szeretem őket.
É: A pech azt jelenti, hogy valami szerencsétlenség ért.
C: Ja! Akkor is pechem van, a másik oldalamon az Ivett ül.
É: kérdőn nézek
C: Hát állandóan beszél! – magyarázza
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.