My week on Twitter 🎉: 6 Likes, 10 Tweets. See yours with https://t.co/HXuXE3djyx https://t.co/lTkhZ6iwoO
The post December 31, 2017 at 08:01PM appeared first on Őri András.
My week on Twitter 🎉: 6 Likes, 10 Tweets. See yours with https://t.co/HXuXE3djyx https://t.co/lTkhZ6iwoO
The post December 31, 2017 at 08:01PM appeared first on Őri András.
A szilveszteri sétánk során látott Jézus szobor témát szolgáltat Cilinek. Erről beszél, mikor egy kapuhoz érünk, ahol egy bácsi áll. Cili akkor veszi csak észre, amikor mellé érünk, megijed, hozzámbújik.
– Megijedtél? – kérdezzük.
– Igen, hirtelen volt. Meg éppen ilyen Jézuskás dolgokról beszéltem, és megijedtem, hogy egy római katona.
#cilimondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Jakuzzi @ Szent Gellért tér. #buék #hny2018 #budapest #latergram #hungary #instahun #mik #canon #momentsinbudapest #wlb #bartokbelaboulvard #dslr #nofilter #photoofday #jakuzzi #mist #fog #danube #duna https://t.co/jLEaGLgCc7
The post December 31, 2017 at 09:09AM appeared first on Őri András.
A Darth Vader nem akar rosszat,csak rohamokat osztogatni.
#cilimondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Helló Pécs, szilveszter! (@ Pécs – @ilovepecshu in Baranya) https://t.co/c8MJltPmU5
The post December 29, 2017 at 04:18PM appeared first on Őri András.
#budapest #momentsinbudapest #iloveyoubudapest #fog #mist #libertybridge #hungary #danube #river #mik #photoofday #szabadsághíd #szabihíd #latergram #bartokbelaboulvard https://t.co/kLA0GA19HT
The post December 28, 2017 at 07:35PM appeared first on Őri András.
Kurva jó :D https://t.co/4bgdP6gPSA
The post December 27, 2017 at 07:57PM appeared first on Őri András.
Archívum 40: Dunakanyar, 2011. #autumn #memories #duna #dunakanyar #hungary #mik #instahun #latergram #picoftheday #river https://t.co/ZTRISPgHYw
The post December 27, 2017 at 09:20AM appeared first on Őri András.
Az egy milyen beteg dolog, hogy a családi beszélgetés egyik témája, hogy hány ezer feketét fognak betelepíteni. Az emberi butaság végtelen. #legyenEnnekVége
The post December 26, 2017 at 07:09PM appeared first on Őri András.
– Apa, mit keresel?
– A nyakkendőmet – jön a már elég bosszús válasz.
– Azt én láttam valahol!!!
– Igen? És hol láttad?
– Hát… legutóbb, amikor a nyakadban volt.
#cilimondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
– Minden nap ajándék! – vidult fel a kisfiam, amikor vázoltam neki a következő két nap programját. Milyen mást jelent ugyanaz a három szó 70 év különbséggel! #dávidmondta #karácsony #gyerekszáj
The post December 25, 2017 at 08:02AM appeared first on Őri András.
Közepes eredmény: 4 zserbóval értem csak többet, mint kellett volna. #karácsony #visszafogottVacsora #böff
The post December 24, 2017 at 09:14PM appeared first on Őri András.
My week on Twitter 🎉: 4 Likes, 1 Retweet, 15.2K Retweet Reach, 3 New Followers, 14 Tweets. See yours with https://t.co/HXuXE3djyx https://t.co/K8FTVpNbjb
The post December 24, 2017 at 08:01PM appeared first on Őri András.
Archívum 39: London, 2008. #london #bridges #themes #memories #honeymoon #city https://t.co/xJ2otl58Oo
The post December 23, 2017 at 12:47PM appeared first on Őri András.
A szobából a szokásos vitát hallom. Dávid nem rak rendet, Cili pedig igyekszik megnevelni. Ingerült, emelt hang:
– Dávid! Te ne havajozz ott a tengerparton, hanem pakolj!!!
#cilimondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Our biggest fans this week: @EHFoundation237, @HungaryHeritage. Thank you! via https://t.co/5AXq0xQIEU https://t.co/U1SHXgPeiS
The post December 21, 2017 at 09:00AM appeared first on Őri András.
Archívum 36: Apu portré, 2014 #portrait #father #beard #memories #pécs https://t.co/kMcBDF5UKJ
The post December 20, 2017 at 08:22PM appeared first on Őri András.
Még 2 reggel ébresztőórával ebben az évben. #vágomacentit
The post December 19, 2017 at 11:57PM appeared first on Őri András.
Archívum 35: Alsóbélatelep, 2014. És a #Balaton hova tűnt? #memories #hungary #summer #cloudporn #grass #badacsony #mik https://t.co/GQYWD9DpzO
The post December 19, 2017 at 10:10PM appeared first on Őri András.
Archívum 34: Skalka, 2009. #slovakia #miniholiday #newyeartour #winter #mountain #mist #snow #memories #panorama https://t.co/bVTtwwW48k
The post December 18, 2017 at 08:39PM appeared first on Őri András.
Archívum 33: London, 2008. #london #uk #memories #honeymoon #stpaul #clouds #city #latergram https://t.co/zXGlPUd7YY
The post December 18, 2017 at 06:47AM appeared first on Őri András.
Magyarországon évtizedek óta nincsen kampány, ami nagyon kényelmes a pártoknak: nem ígérnek semmit, de ezzel legalább nem is kell elszámolniuk. Az egy másik kérdés, hogy ezt mi, választók birkaként hagyjuk nekik. Mit mond ez el rólunk? #tldr #politika https://t.co/zBz80iFR0S
The post December 17, 2017 at 10:39PM appeared first on Őri András.
A magyar politika jó ideje kiábrándító volt, provinciális, rövidlátó és önző. Ennek ellenére engem mindig érdekelt, önmagáért is meg azért is, mert úgy gondolom, hogy ez minden állampolgár alapvető joga és kötelessége. Érdekelni még most is érdekel, de nem az, amit nálunk politikának csúfolnak.
Magyarországon, 2017 év végén nincsen olyan párt, egy sem, akire jó szívvel rábíznám a képviseletemet. Pár hónap múlva választások jönnek és ez engem komoly aggodalommal tölt el.
Négy évvel ezelőtt is nagyon hiányoltam a választás előtti kampányt. Amit a pártok felmutattak nekünk, a választóiknak az egy vicc volt. A kampány nagyon fontos: ez lenne az az időszak, amikor megismerjük a jelölteket, a jövőről alkotott elképzeléseiket. A kampány lenne arra is hivatott, hogy elénk tárják mit végeztek el mióta a hatalom közelébe kerültek
Magyarországon évtizedek óta nincsen kampány, ami nagyon kényelmes a pártoknak: nem ígérnek semmit, de ezzel legalább nem is kell elszámolniuk. Az egy másik kérdés, hogy ezt mi, választók birkaként hagyjuk nekik. Mit mond ez el rólunk? Komolyan ennyire kevésre tartjuk magunkat, hogy a semmire, a puszira adunk felhatalmazást? Szánalmas az egész.
Az, ami 2014-ben összefogás címén ment az ellenzéki oldalon egy előre kódolt bukta volt, de legalább meg kellett próbálni. Viszont ez a forgatókönyv már ismert, elszomorító, hogy nem tudnak jobbal előrukkolni.
A jövő évi választást az ellenzék, talán a Jobbik kivételével, feladta már 2014 nyarára. Nem volt olyan párt, aki felismerte volna, hogy ez így nem megy tovább, hogy az embereknek ez már kevés lesz, még egyszer nem eladható. Elég lett volna egy szervezet, aki a másik fúrása helyett új irány, új arcok és a valós problémák felé fordul, de nem volt ilyen. Egy sem.
Pedig igény az volt, rengeteg ügy mozgatott meg időről-időre rengeteg embert. A civil társadalom igazán megtette a magáét, esőben, hidegben, bármilyen körülmények között, de kiállt egy csomó gazság ellen. De hiába dobták fel a témákat, nem volt egy életképes szervezet, aki lecsapta volna őket. Egy sem.
Máshol ilyen mozgalmakra pártot, programot építenek. Nálunk okos politológusok építettek egzisztenciát arra, hogy ezeken siránkozzanak a tévében. Mi meghallgatjuk őket és fel vagyunk háborodva, hogy de igazuk van! És ezzel vége.
Az ellenzéki pártok mindezek után azt várják tőlünk, hogy okosan szavazzunk rájuk. Ők majd kitalálják (helyettünk), hogy hol melyik pártkatonára adjuk le a voksunkat, aztán majd ők elcsencselnek a helyeken. A listáikat elnézve mindenhol van egy kövér terület, amit előre feladtak, mint nyerhetetlent.
Komolyan? Szavazzak erre? Tessék odamenni mindenhova és kiérdemelni azt a szavazatot. Mindegyiket. Dolgozzák ki érte a belüket legalább most, ha már az elmúlt években nem csináltak semmit.
Amióta a Fidesz 2010-ben túlnyerte magát és elkezdte ezt az országot a maga képére formálni politikai erő nem próbálta érdemben megakadályozni a tetteit. Amit sikerült visszaverni, nem sokat, azt vagy újságírók, vagy tüntetők vagy civilek érték el. A Momentum olimpiai akciója kilóg kissé a sorból, de amikor belevágtak még ők sem voltak párt, mondhatnám. De való igaz, hogy ők legalább elértek valamit és építettek rá. (Ugyanez nem igaz például az általam korábban támogatott Liberális pártra, akik nagyon becsületesen beleálltak a kvóta népszavazásba, aztán azóta mintha maguk is inkább elhallgatnák az ügyet. Kár érte.)
A jelenlegi palettán nincsen olyan párt, aki képes lenne képviselni az én értékrendemet és komolyan le akarná váltani a jelenlegi kormányt. Az MSZP-ben sosem bíztam igazán és úgy tűnik, hogy mostanra minden józan eszüket végképp elvesztették. Nagyon nehéz elhinni róluk, hogy nem adták el magukat Fidesznek.
A Gyurcsány vezette DK szerintem sokkal életképesebb és hozzám sokkal közelebb áll az amit mondanak, de azt látom, hogy a szép szavak csak máz, a valódi céljuk nem a jövő tavaszi kormányváltás, hanem a többi ellenzéki párt leszalámizása. Értem, hogy ez jó a DK politikusainak, de nem látom, hogy számomra ez hol lesz üdvözítő.
Az Együtt és Párbeszéd méltatlan utódai a Bajnai-féle Haza és Haladás alapítványnak (kíváncsi lennék hol tartanánk ma, ha az LMP és az MSZP nem döfi hátba őket csecsemő korukban). Teljesen zavaros és koncepciótlan pártok lettek.
Az LMP a nagy túlélő. Mindig bejutott a maga jogán az országgyűlésbe, de nekem már az első alkalommal is nagyon gyanúsak voltak. Azóta se bízom jobban bennük. Igazi se hús, se hal banda. Az biztos, hogy most nagyon összeszedték magukat, de nehéz elfelejteni nekik, hogy fél éve dolgoznak nagyjából, ez se sok idő.
A Jobbik nagyon ügyes és ahogy már írtam: ők az egyetlenek, akikről őszintén elhiszem, hogy szeretnének kormányra kerülni. Nagyon nagy meneten vannak túl, a szélsőjobbról pár év leforgása alatt középre kerültek. Ha ugyanezt 2010-ben kezdik szerintem ma sokkal előnyösebb helyzetben lennének. Én nem tudok bízni a Jobbikban, azt gondolom, hogy a középre zárás nem valódi értékrend váltás, hanem jól kitalált politikai stratégia. A Jobbik belül ugyanaz a neo-náci banda, ami volt, még ha egy adag ballasztott el is hagyott út közben.
A Liberálisokról azért beszélek külön és nem tettem őket az egy százalékos blokkba, mert erős kötődésem volt az irányukba. Érthető, hiszen én liberális vagyok, szerettem volna egy szervezetet amivel tudok azonosulni. Teljesen sosem értettem egyet minden ponton velük, de nagyon sok kapcsolódás volt, jó kompromisszumnak tűnt. Az első és legnagyobb gyomros egy beszélgetésen ért a Momentum aláírásgyűjtése után, úgy éreztem politikai aprópénzre cseréltek egy jó ügyet. Aztán jött Botka és a Liberálisok első szóra beálltak az MSZP mellé. Én meg nem szeretem az MSZP-t, Botka sem volt szimpatikus. Egy alkalommal miattuk szavaztam az ellenzéki összefogásra, de nagyon megbántam. Én mégegyszer olyan pártra nem szavazok, aki az MSZP-vel borul össze. Aztán nekiláttak a drogliberalizációnak, ami szerintem helyes dolog alapvetően, de komolyan most, Magyarországon ezt kell nyomni? Előre láthatóan esélytelen, értelmetlen és sokkal fontosabb dolgok is lennének. Volt is nekik esélyegyenlőségi kampányuk, de az valahogy nem kapott akkora hátszelet, mint a fű. Kár, ha azon a vonalon maradnak sokkal többre tartanám őket.
És akkor eljutottam a Momentumig, akik nekem nagyon szimpatikusan indultak. Engem a kezdeti siker utáni döccenők se kedvetlenítettek el, de előre elhatároztam, hogy ezt most nem sietem el. Legszívesebben helyből csatlakoztam volna aktivistának, de azon kívül, hogy szimpatikusak nem tudtam semmit róluk. És ez még most is így van.
A programjuk nem program csak egy jövőkép, egy rózsaszín jövőkép, ami mellé nem nagyon látom, hogy akarják elérni. Ez is azt sugallja, hogy nem akarnak ők sokat, bent akarnak lenni a parlamentben ha lehet és kérnek még négy évet, legalább, hogy nőhessenek. Ez jogos kérés, kicsit félek hogy négy év alatt mi lesz még itt. Jogos kérés, de hatalmas mennyiségű megelőlegezett bizalmat feltételez. Bennem – még – nincs meg ez a mennyiségű bizalom a Momentum iránt.
Az elmúlt nyolc évből elmúlt tizenhat év lett. Én 37 éves vagyok, ez a felnőtt korom eddigi szakasza. Tizenhat év alatt ugyanazok a politikusok tönkretették az életem lehetőségeit és egyre inkább úgy néz ki, hogy a gyerekeimét is tönkretették. De azt a tizenhatot kitolhatjuk még minimum négy évvel, mert az utolsó (és első) józan és előremutató gazdasági program itt a Bokros csomag volt.
A politikusok, akik ezt végigvitték azt szeretnék, ha puszira megint adnék nekik négy évet. Ezt szeretnék Tőled is. Nem tudom Te hogy vagy vele, én ezeknek nem adok semmit, már így is túl sokat kaptak.
The post Újabb négy évet kérnek tőlünk, de garanciát nem kapunk appeared first on Őri András.
My week on Twitter 🎉: 1 Mention, 15 Likes, 4 Retweets, 3.31K Retweet Reach, 5 New Followers. See yours with https://t.co/HXuXE3djyx https://t.co/iWkffoTw2J
The post December 17, 2017 at 08:01PM appeared first on Őri András.
Archívum 32: Rovinj, 2010. #summer #holiday #croatia #rovinj #memories #city #sea #boat #sunshine #bestholiday https://t.co/v6YkXidSvU
The post December 17, 2017 at 07:05PM appeared first on Őri András.
Archívum 31: Novigrad, 2010. #istria #novigrad #memories #croatia #summer #city #colors https://t.co/nBykSA6xUQ
The post December 17, 2017 at 07:27AM appeared first on Őri András.
Archívum 30: Temofeszt, 2013. #modeltrain #festival #exhibition #budapest #locomotive #children #memories https://t.co/QPh8INYp8T
The post December 16, 2017 at 09:04AM appeared first on Őri András.
Archívum 30: Veszprém, 2013. #veszprém #balatonfelvidék #memories #clouds #summer #hungary https://t.co/wkjnyvpfqx
The post December 15, 2017 at 07:18PM appeared first on Őri András.
Archívum 29: Bélatelep, 2006. Kora tavasz. #balaton #badacsony #spring #lake #hungary #ilovebalaton #momentsinbalaton #memories https://t.co/rCQxdf3kmV
The post December 15, 2017 at 06:09AM appeared first on Őri András.
Archívum 28: Vonyarcvashegy, 2006. #balaton #balatonfelvidék #hungary #memories #spring #road #mik https://t.co/sKyKWl70Vj
The post December 14, 2017 at 07:02PM appeared first on Őri András.
Our biggest fans this week: @AndreaGerak, @HungaryHeritage, @JaquelineSheph6. Thank you! via https://t.co/5AXq0xQIEU https://t.co/S3IQK9zTjg
The post December 14, 2017 at 09:00AM appeared first on Őri András.
Olyan őszinte zsigeri gyűlöletet tudnék érezni mindenki iránt, aki kipostolja, hogy 2-3 hétre letette a munkát, ha lenne rá időm.
The post December 13, 2017 at 06:13PM appeared first on Őri András.
Archívum 25: Kremnické Bane, 2010. Európa szlovák közepe. :) #sunset #memories #centerofeurope #slovakia #newyeartour https://t.co/0y9oWwnXmn
The post December 12, 2017 at 10:22PM appeared first on Őri András.
Archívum 23: Velence, 2003. #venezia #venice #velence #italy #memories #latergram #autumn #boats #city https://t.co/IZZb6Na53j
The post December 12, 2017 at 06:17AM appeared first on Őri András.
Cili stílusbeli hiányosságaival kapcsolatban tartunk a lánynak lelki fröccsött felváltva az apjával. Dávidot időnként el kell hajtani, mert odajön, és Cili bűnlajstromával kapcsolatban kiegészítésekkel él.
Cili lelkére veszi az egészet, pityereg, bűnbán (tart majd reggelig), mi pedig oktatva vígasztaljuk. Eközben Dávid ismét színrelép és egy hosszabb szónoklatba kezd arról, mit nem szabad csinálni úgy általában (verekedni, kiabálni, stb.), mire középtájt az apja rászól, hogy most ebbe ne szóljon bele. Erre Dávid feladja, elégedett, önelégült arccal kezdi kortyolni a kakóját, de még odaveti:
– Én tudom a szabályokat!
#davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Archívum 23: Dunaföldvár, 2003. #autumn #lights #colors #fog #danube #dunaföldvár #hungary #memories #latergram #memories #mik https://t.co/hBpP2wO3dt
The post December 11, 2017 at 06:43AM appeared first on Őri András.
My week on Twitter 🎉: 6 Likes, 1 New Follower, 20 Tweets. See yours with https://t.co/HXuXE3djyx https://t.co/JhICSsW78N
The post December 10, 2017 at 08:01PM appeared first on Őri András.
Archívum 22: Bélatelepi vasútállomás, 2003. Pont az idén újították fel, a teljes déli vasútvonal rehabilitáció keretében ezt az állomást is. Teljesen megváltozott a hangulata és elismerem, hogy jobb, modernebb lett, de ezzel a hepehupás peronnal, a zöldre festett korláttal e… https://t.co/5y7dcK8XSN
The post December 10, 2017 at 07:58PM appeared first on Őri András.
Archívum 21: Alsóbélatelep, 2003. #balaton #fonyód #badacsony #hungary #memories #clouds #cloudporn #mirror #lake #summer #photoofday #mik #momentsinbalaton #ilovebalaton https://t.co/KlDzQpprUJ
The post December 10, 2017 at 08:07AM appeared first on Őri András.
Archívum 20: Bodrogkeresztúr, 2009. Bár jóval később jöttem rá, hogy rendszerezni kéne, de mióta fényképezőgép került a kezembe fotózok virágokat. Ez a fotó a virág mellett egy kedves falusi hangulatot is visszaad számomra. #memories #flowerphotos #village #miniholiday #phot… https://t.co/vCRI38N5pf
The post December 09, 2017 at 07:38PM appeared first on Őri András.
Archívum 19: Budapest, 2014. #protest #memories #internettax #budapest #hungary #lights #fog #winter #flag https://t.co/krDnUIzHX2
The post December 09, 2017 at 09:47AM appeared first on Őri András.
Archívum 18: Obertauern, 2005. #night #bluehour #lights #valley #mountains #alps #miniholiday #obertauern #memories https://t.co/qLsgVuI0Ey
The post December 08, 2017 at 04:35PM appeared first on Őri András.
Sokszor éri az a vád a fotómegosztó oldalakat, mint az Instagram vagy a közösségi média egyéb felületeit, hogy hamis képet közvetítenek. A "mosolyalbumba" nem töltjük fel azokat a pillanatokat, amikor tele van a tökünk a munkával, a szeretteinkkel, az életünkkel, úgy általában mindennel.
Ez bizonyos fokig igaz. De azért lássuk be, hogy az internet és a közösségi média feltalálása előtt sem volt ez másként. A családi fotóalbumban sehol nem voltak negatív pillanatok, csak azt örökítettük meg (illetve a szüleink), amire szívesen emlékeztünk. Persze a mai fotóalbumainkat akár olyanok is láthatják, akik egy régi családi albumunkhoz soha nem jutottak volna hozzá, de ez a lényegen nem változtat.
Itt szeretném hozzátenni, hogy egyre heroikusabb vállalkozás blogot írni a laptopomon, mivel a klaviatúra bal fele hajlamos nem reagálni. Ez azért is fájdalmas, mert itt találhatóak a magyar nyelv leggyakoribb hangjai. Ideje lesz egy új laptopot venni.
A kis kitérő után visszakanyarodnék oda, hogy a mosolyalbum mellett mint mindannyiunknak nekem is vannak vacak napjaim. A mai például egy tipikusan felesleges nap volt, miközben a legtöbb része alapján arra volt predesztinálva, hogy egy világ jó nap legyen.
Kezdjük azzal, hogy az oviban nem volt ma gyerekfelügyelet, így Zsófi és én is szabadságot vettünk ki. Egy szabad csütörtök, el is határoztuk, hogy elmegyünk fenyőfát vásárolni és elintézünk egy csomó dolgot, ami vár ránk. Zsófi elugrik a dokihoz is, én elmegyek Attila kollégámmal a közös társasjátékunk elkészült prototípusáért, Cili Mikulás-kupára megy az uszodába.
Látszólag mindez egy csomó jó és életreszóló élmény.
A valóságban meg az volt, hogy hajnalban erős rikoltozásra ébredtem: Cili hívogatott. Kómásan támolyogtam be a sötét gyerekszobába, ingerülten mondtam a lányomnak, hogy felképelem, ha felébreszti az öccsét
kíváncsi lennék miért hat rá az, ha felképeléssel fenyegetem, az életben nem pofoztam még meg, szerintem
mire ő közölte, félhangosra váltva, hogy bepisilt. Szívem szerint olyanokat mondtam volna, hogy kurva jó, az Isten bassza meg, de nem mondtam, mert egy apuka a sziszegős rohadt élet és a bús francba magasságán túl nem merészkedik. Pedig ez az elfojtás vezet a korai gutaütéshez.
Szóval átöltöztettem a gyereket, az ágyát kibontottam és átzavartam, hogy bújjon az anyja mellé, mindjárt megyek utána. A kisebb szerencsére nem ébredt fel, gy nyugodt szívvel osontam vissza, útközben felkerestem a wc-t is, mert nem akartam úgy járni, mint a lányom. (Ez az öregedés egyik stádiuma, éjjel ki kell menni pisilni, lassan olyan leszek, mint a nagyapám volt.)
Visszaaludtam, jól és mélyen, amikor megszólalt a fejem mellett a mobilon az ébresztőóra: elfelejtettem kikapcsolni. Egy mozdulat lehalkítani és mázlimra újra el tudtam szenderedni, de rövid fél óra múlva valamiért felébredtünk. Cili is, én is, Zsófi is. Egy ideig igyekeztem küzdeni, de végül feladtam és kikászálódtam az ágyból.
Már ekkor ideges voltam, pedig még igazából semmi nem történt. Zsófi is nyugtalan volt, ebben a lelkiállapotomban azt különösen ellenszenvesnek éreztem, hogy ő ott tud feküdni az ágyban, miközben én meg itt állok és azt se tudom mit csináljak. Végül elmentem öltözködni és közben úgy éreztem, hogy egy flakon ivójoghurt meg egy péksüti lenne az, ami rendbe tenné a hangulatomat. Így aztán felöltözve megkérdeztem az ágy környékén lézengő családtól, hogy ugyan mit hozzak nekik. A gyerekek gyorsan megegyeztek a mini kakaós csigában, de Zsófival félreértettük egymást. Szerintem azt mondta, hogy neki semmit ne hozzak, szerinte meg valami egész mást.
Mire leültünk az asztalhoz már mindketten kiabáltunk egy egy sort a két kölyökkel, mert csesztek szót fogadni, de gyorsan mondtunk egymásra is ezt-azt, ha már volt közös témánk bevásárlás ügyileg. Mire idáig juttottunk már elég késő volt, ahhoz képest, hogy mennyi programot terveztünk és bennem erős ellenszenvet keltett, hogy ezek hárman pizsamában vannak, lopják a napot és láthatóan nem fókuszálnak a fontos dolgokra. Közben úgy tűnt, hogy a másik háromnak meg velem és egymással is vannak bajai, de szerintem ha megkínoznak se tudtuk volna megmondani, hogy igazából mi.
Az elkövetkező másfél óra úgy hussant el, mint egy vidám hét a kínzószobában. Én elértem, hogy Cili felöltözött, de valahogy Dávidra már nem terjedt ki a figyelmem. Ő vegzált engem, hogy Cili mesekönyve után neki is olvassam fel az autós könyvét, de volt egy csomó más dolgom, amik utánra ígértem be a felolvasást, amit igazából a hátam közepére nem kívántam. Szóval megjavítottam a windowsomat, ami nem akart elindítani egy kártyajátékot, hogy miként oldottam meg azt még ma sem tudom, de örültem, hogy elindult. Közben Dávid letett rólam, kicsit rágta Zsófi fülét is, de ott sem ért el nagy eredményeket, aztán Cilivel elvonultak szétcsapni a lakást és egymás idegein táncolni.
Fél tíz előtt sikerült mindenkinek felöltöznie, hogy akkor indulunk karácsonyfát venni. Én ideges voltam, mert szerintem már rég túl kellett volna lenni az egészen, Zsófi ideges volt, mert attól félt, hogy a fontos orvosi dolgokra nem marad ideje, a gyerekek meg idegesek voltak, hogyha megvesszük a fát, akkor miért nem díszítjük fel. Másrészről meg az, hogy vegyünk karácsonyfát oké, de az, hogy aztán bemenjünk a szupermarketbe kaját venni, na az rohadtul nem tetszett nekik.
Nagyon ön- és Zsófi-kritikus vagyok, de az az igazság, hogy a két kölyökbe a kisördög bújt bele. Szófogadatlanok és dacosak voltak, amin az se segített, hogy mi idegállapotunkban nem voltunk képesek tolerálni a dolgaikat.
Lényeg az, hogy mivel az időtényező szorított megállapodtunk abban, hogy kínait fogunk enni ebédre. Ez némileg kisimította a gyerekek kedélyét, bár a bevásárlás szükségességéről továbbra sem voltak meggyőződve.
Az Auchan parkolója tömve volt, de a karácsonyfa vásárlást kb. 5 perc alatt elintéztük. Beszuszakoltam a kocsi hátuljába a fát és bevetettük magunkat a szupermarketbe. Azt feltételeztük, hogy egy csütörtök délelőtti időpontban nem lesz sok ember. Tévedtünk. Rengetegen voltak. Jó előre megmondtuk a gyerekeknek, hogy két bevásárlókocsi lesz, mindenki ücsöröghet majd kedvére. Sajnos Cili kinőtte a bevásárló kocsit, de a lehajtható tartón remekül elfért. Ez a béke a bejáratig tartott, ahol találtunk egy autó alakú bevásárlókocsit. Ebbe Dávid belefért, de Cili már nem. Ő kapott egy gyerek bevásárlókocsit, de így is el volt rontva a napja.
Az én fő bajom az volt, hogy Zsófi rt egy listát és én egy tételt sem ismertem róla. Úgy tűnt céltalanul csapongunk az áruházban, egyre több cucc halmozódott a háromra nőtt bevásárlókocsi számban (igen három: a kisautós, a Cilié és Zsófié).
Zsófi legfőbb baja az volt, hogy idegesítette mindenki. A többi vásárló, meg a mi nyígásunk is. Gondolom így volt, mert pontosan nem tudhatom, de engem az ő helyében ezek biztos zavartak volna.
Az hab volt a tortán, hogy a különleges gyerek-bevásárlókocsiktól bejelzett a riasztó, kiderült, hogy ezeket nem lehet a pénztáron kivinni. Innen üzenném az Auchan illetékesinek, hogy hozzájuk képest a molylepke egy Albert Einstein. Veszel egy ilyen elcseszett bevásárlókocsit, kímélendő az idegeidet, ami aztán egy órán keresztül csak zajong, mert az egyik kereke törött és ennek következtében iránytani se egyszerű. Telepakolod minden vacakkal, aztán nem tolhatod ki a pénztáron. Miért? És akkor hova teszed belőle a cuccot? Úgy áltuljában, hol marad a természetes szelekció mainapság?
Annyit mondok, hogy kijutottunk és mindent beömlesztettünk a csomagtartóba, a fenyőfa mellé és a rolleremre amit lassan két hete lusta vagyok kiszedni a kocsiból. Mit mondjak: nem könnyítette meg a helyzetet.
Elegánsan átugrom azt, hogy dugó volt, hogy ébren kellett volna tartani a gyerekeket, de nem ment. Arról is csak címszavakban, hogy annyi időbe telt parkolót találni, hogy közben én a pirosnál kiszálltam az autóból, elmentem a kínaiba, majd otthagytam a sor miatt és átmentem a másik kínaiba és ott bevásároltam az ebédet és még mindig én értem előbb haza. Aztán volt egy dupla köröm az összes bevásárolt cuccal a kocsi és a lakás közt.
Délután Zsófi elintézte minden orvosi ügyét, amíg én a gyerekekkel voltam, majd ő elvitte Cilit a Mikulás kupára az uszodába, mg én összerántottam Dávidot, hogy induljunk a mesterhez a társasjáték prototípusért. Én felöltöztem, Dávidot felöltöztettem, amikor jelezte, hogy jaj jön a kaki és becsusszant. Átöltöztettem, lemosdattam, újra felöltöztettem és elővigyázatosan pelenkát adtam rá, mert a szobatisztasággal még meccsek vannak, nem mindig nyer a fiú.
Ő igazából nem akart a hidegbe kimenni, de megegyeztünk, hogy villamosozunk is, amiben megnyugodott. Ez addig tartott, amíg le nem szálltunk a villamosról, akkor látványosan unatkozni kezdett. Megállapodtunk egy kései uzsonnában, betértünk a régi hentesemhez, akik épp zártak, de a kedvemért összedobtak egy sonkás-kovászos uborkát szendvicset a fiamnak. Mindezt 100 forintért. Elégedetten ette a nyakamba ülve a zsömlét, közben módszeresen morzsázta tele a hajamat.
Én még induláskor jeleztem a kollégámnak, hogy lehet, hogy késünk 10 percet. Mondta, hogy oké, ott fog várni a kapuban. Végül 5 perccel korábban érkeztünk meg és vártunk rá még 25-öt, mert komolyan vette, hogy késünk. Annyit mondok, hogy elég hideg volt.
A társasjátékkal az volt, hogy átvettük, de valószínűleg mindenki jobban el akart volna mélyedni az ügyben, csak engem Zsófi hívott, hogy végeztek az usziban és értünk jönnek. Nem tudtam lebeszélni, így aztán a legszükségesebbekre szorítkoztunk és elbúcsúztunk, miután kifizettük és átvettük a prototípusokat. Jó lett volna Attilával is átbeszélni leülni, de ez kimaradt.
Siettünk, mert Cilinek ígértem egy korizást még, akkor amikor azt hittem ez egy normális nap lesz. Közben már elég este volt és megint nem volt parkolóhely sem. Ezen a ponton már tényleg mindenki nagyon nyűgös volt. Végül elindultunk Cilivel ketten a hideg estében és megtörtént a csoda. Hirtelen egy kellemes téli este volt, Cili feldobva mesélt az uszodai élményeiről, kapott egy érmet is. Mindannyian büszkék voltunk rá, de ő is nagyon elégedett volt.
Sok időnk nem volt korizni, de közel fél órát keringtünk és közben Cili csak egyszer dobott úgy meg hógolyóval, hogy az pont azt a zsebemet kapta telibe amiben a mobilom és az irataim voltak. Egy pillanat alatt elázott minden, de alig morogtam rá, már elfáradtam benne.
Miután kiszabadítottuk a lábunkat a szoros korcsolyákból két forró csokival erősítettük meg magunkat és tettünk 200 forintot a gitáros srác tokjába is, aki a Mad Worldöt gyilkolta a tér sarkán.
Kezd elveszni a lendületem, elmúlt éjfél, a lényeg az, hogy az este még nem ért véget: vacsora, fürdetés, altatás, satöbbi. Vannak ilyen napok is, de most ezt tényleg érdemes megjegyezni? Azt, hogy lehetett volna kurva jó is az egész, de sikerült közösen elcsesznünk az egészet és pluszban úgy, hogy igazából senki nem tudta végig, hogy mi a baja a másikkal? (Már azon kívül, hogy kéznél volt éppen.)
Bal lábbal keltünk és ezt kimaxoltuk. Legyen ennyi elég. Egy könyvben volt egy jó jelenet, minden este a családfő felhúzta a faliórát és azt mondta: Ez a nap elmúlt, holnap újra kezdjük.
Így lesz.
The post Bal lábbal keltünk appeared first on Őri András.
Archívum 16: Obertauern, 2005. #sunrise #alps #austria #obertauern #ski #holiday #memories #latergram https://t.co/MGqiNgL05V
The post December 07, 2017 at 08:55PM appeared first on Őri András.
Archívum 14: Trau, 2004 #sea #sunset #trogir #memories #holiday https://t.co/hQbAPtFk9b
The post December 06, 2017 at 05:00PM appeared first on Őri András.
Archívum 13: Róma, 2005. Kilátás az Angyalvárból. #rome #italy #tevere #city #memories #latergram #miniholiday https://t.co/37eBHoNcY1
The post December 06, 2017 at 06:26AM appeared first on Őri András.
Archívum 12: Prága, 2003. #memories #miniholiday #autumn #praha #latergram https://t.co/IsYY6SgOtO
The post December 05, 2017 at 07:39PM appeared first on Őri András.
Ugyanitt: #nemvagyokpapucs
The post December 05, 2017 at 04:37PM appeared first on Őri András.
Tudom, hogy ezzel semmi újat nem mondok és csak a digitális zajt növelem vele, de a #twd új évada kritikán aluli, szimplán szar. Ha ez nem válóok, akkor én tervezem befejezni. #feleségértmindent
The post December 05, 2017 at 04:35PM appeared first on Őri András.
Archívum 11. Róma, 2005. #hellorome #italy #memories #latergram #holiday #summer https://t.co/KZfkk7WJbe
The post December 05, 2017 at 01:52PM appeared first on Őri András.