2018. november 10., szombat

Az a kibaszott posta


via WordPress https://ift.tt/2PXCMNf

A sztori ott kezdődik, hogy szeptember 15.-én rendeltünk Anyunak egy új tabletet Kínából. Aliexpress. Újból átélhettem azt az agyzsibbasztó érzést, hogy egy hatalmas, működő globális rendszerben él az ember, már ha nem magyarnak születik.

A csomagot nyomon lehetett követni, hogy merre jár, egészen egy hónappal ezelőttig, amikor megérkezett Ferihegyre. Onnantól homály. Aztán napokkal később jött egy levél, hogy vámügyintézés alá került a csomag, küldjek meg mindenféle adatokat. A levélhez mellékeltek egy e-mail címet és egy útmutatást, hogy mit csináljak pontosan. Ennek a végén megint volt egy e-mail cím, egy másik.

Ezen én már nem csodálkoztam, minden iratot mindkettőre elküldtem. Az egyik el is kezdte feldolgozni, van egy jópofa pluginom, a Mailtrack, amivel elég pontosan látom mi történik az e-maillel. Szóval megkapták, aztán napokig rá sem néztek, aztán rengetegszer megnyitották majd csend. Tegnapig, amikor jött egy értesítés, hogy csomag vár a Postán, vigyek közel 10 000 forintot is.

Így aztán reggel elcaplattam a Postára, és az utamat a fenti bélyegzőn látható 18-as ablakhoz vettem. Volt előttem 8 boldogtalan, akikből kettőt át is irányítottak, hogy ők aztán tuti rossz helyen vannak. Egyikük igyekezett szelíden elmondani, hogy ő tényleg nemzetközi küldeményt vesz át, szóval itt a helye. Elutasító válasz után rezignáltan csak annyit mondott, hogy hamarosan találkozunk. (Igaza lett, egyébként, olyan 30 perccel később, tanú vagyok rá.)

Így aztán érthető, hogy kissé aggódva lobogtattam az értesítőt, nem alaptalanul. Ahogy ránézett a postai alkalmazott, helyből jelezte, hogy rossz helyen járok, hiszen – mutatott rá – ez egy vámolt, tehát fizetős csomag, legyek szíves fáradjak a másik teremben az utcám betűjelének megfelelő ablakhoz. Én felhívtam az Ő kedves figyelmét, hogy a cetlimen az Ő ablaka van feltüntetve, illetve belépéskor egy fél ember magas tábla tájékoztatott arról, hogy nemzetközi küldeményemmel mindenképp balra tartsak (összhangban a cetlivel), de semmiképpen ne jobbra. Oda belföldi levélküldemények ügyében fáradjak, mint T. Ügyfél. Elmondtam azt is, hogy szerintem ez galád megvezetése a T. Ügyfeleknek, de ő csak annyit mondott, hogy sajnálja és kéri a következőt.

Így átfáradtam a másik terembe és ott húztam egy sorszámot (lakcímem utcájának kezdőbetűjével megegyező gomb), majd sorban álltam. Tíz különböző kedélyállapotú ember várt előttem, köztük az a srác is, aki hasonlóképpen járt, mint én. Vártunk, várogattunk. Közben a postások igyekeztek úrrá lenni a káoszon, legalábbis úgy tűnt, mert ha kaptak egy cetlit, akkor fejvesztett futkosásába fogtak, hogy a hozzá tartozó leveleket megtalálják. Elismeréssel figyeltem őket, mert ennyi gyaloglással ez már-már sportnak volt tekinthető.

Végül sorra kerültem, közben kiolvastam a fél Index.hu címoldalt, szóval hasznosan töltöttem a reggelmet. Átadtam az értesítő cetlimet a néninek és amíg olvasgatta gondoltam, hogy ellátom pár kéretlen jótanáccsal a megtevésztés és a feliratok témakörében. Úgy tűnt süket szegény.

Aztán eltűnt és 5-8 percig fájón nélkülöznöm kellett biztató társaságát. Mikor megjelent megértettem miért csaptak le a vámon a csomagra. Egy tablet, főleg amit extra vékonyként reklámoztak meglepően hatalmas csomagolást kapott:

A néni kérte a személyimet, felhívtam a figyelmét, hogy bár a cetlin Őry András szerepel, ám sajnos engem jobbágy őseim után csak a szimpla i betűs Őri illet meg, de ne aggódjon azért ugyanaz vagyok. (Hozzátehettem volna, hogy belsőm igazi nemesi lelket takar, de úgy láttam nem érdekli a genealógiám.) Annyit válaszolt, hogy 9840 forintot kér.

Akkor láttam meg először, hogy ő is ember és nem egy süket android, amikor meglátta a 20000 forintos bankjegyet. Közölte, hogy ugye viccelek és nem fizetnék-e kártyával. Eddigre a kapcsolatunk olyan mélységekbe süllyedt, hogy elhatároztam most én leszek a szopott fasz jobbik oldalán és közöltem, hogy nem.

Nem örült, eltűnt egy kis időre és felváltotta a pénzt, de már nem szeretett engem többé. A neheztelése súlyos ködként ülte meg a posta termeit. Ha csak az eredményt nézzük, akkor természetesen egy szavam sem lehet: a csomagot átvettem. Na de tudjuk, nem a megérkezés, az út a lényeg.

The post Az a kibaszott posta appeared first on Őri András.

2018. november 3., szombat

7


via WordPress https://ift.tt/2QiqpZ1

Életem legizgalmasabb kalandja hét éve ilyenkor indult.

#apalettem #boldogszülinapotbubu

The post 7 appeared first on Őri András.

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2P41fR8

Sétálunk  Villányi úton ahol éppen valamilyen csatornát fektetnek. Cili figyeli őket, majd megszólal:

– Minden munkás csak röhög és nem dolgozik.

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. október 22., hétfő

Hétfő – szünnap


via WordPress https://ift.tt/2yuWPZk

A gyerekek rávettek, hogy játsszak velük rendőröset. Én vagyok a bűnöző. (Dávid terminológiája szerint “a bűnös”.) Nem örültem elsőre, de beadtam a derekam.

Mégis jól jártam, mert hamar elfogtak, megbilincseltek és becsuktak a dutyiba. A dutyi a kanapé, elmenőben közölték ádáz pofával, hogy ebédig ott kell maradnom.

Most senyvedek.

The post Hétfő – szünnap appeared first on Őri András.

Rendőrautó készítés kartondobozból

2018. október 17., szerda

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2EtEZLL

– Mit kérsz vacsorára?
– Én teljeskiöntésű zsömlét kélek!

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Szerda – elmélkedés az új telefonról


via WordPress https://ift.tt/2J5TB2A

Másfél hete sikeresen pofára ejtettem a telefonomat. A gyerekek nagy aztaaa ordítása közben felemeltem és nem láttam rajta semmi különöset. Még meg is jegyeztem magamban, hogy mennyit kibír és megnyugodva tettem le az asztalra. Alig fél órával később elkezdtem meggyanúsítani a lányomat, hogy összefestékezte, mert fura, vízfestékszerű lila csík jelent meg a kijelzőn. Ő tagadott és hamar felmentettem, mert látványosan nőtt. A tokból kiráncigálva láttam, hogy rengeteg hajszálrepedés van a kijelzőn.

Hát így adta meg magát a készülék majdnem két év után. Szerintem még legalább egy év simán benne volt, ha el nem ejtem, de így jártam. Egy hétre újra belaktam a korábbi Samsung telefonomat, amit nagyon szerettem a mérete miatt. Ez volt az utolsó olyan teló, ami nem egy péklapátra hajazott. Sajnos ezzel aztán vége is volt az összes pozitívumnak vele kapcsolatban, nagyon öregecske már.

Az az egy hét, amíg új telefont szereztem magamnak nagyon tanulságos volt. Egyrészt az első két napban idegbeteg lettem attól, hogy mennyire lassú és kényelmetlen az egész. Nekem a telefonomon van minden authenticator, egy csomó app, ami a napi rutinomat segíti (és monitorozza). Ezek láthatatlanul könnyítik meg az életemet és most lassúak voltak, nyögvenyelősek.

Ott van például az olvasás. Mostanában inkább e-bookot olvasok, a telefonon. Mindig ott van a zsebemben, ha épp időm engedi folytatom ahol korábban abbahagytam. (Ez extrán igaz mióta letöröltem a Facebookot és nem baszok el vele egy csomó időt.) Ezen a kis telefonon nagyon vacak volt olvasni, így aztán a könyvespolc előtt találtam magam és újra papír könyvet kezdtem olvasni.

Aztán végül a Glamour napokon lecsaptam egy olyan telefonra, amit már régóta figyelek, mert nincs rajta gyártói felület módosítás, csak az alap Android. Én meg már nagyon untam a Sony meg a Samsung üzletpolitikáját, akik teleszemetelték a telefon – amúgy is véges – memóriáját egy csomó olyan alkalmazással, amikre soha a büdös életbe nem volt szükségem, viszont ne lehetett letörölni őket. Így aztán most egy Xiaomi Mi A2 telefont vettem, amin Android One fut és amikor bekapcsoltam alig volt rajta valami.

Szépen feltelepítettem annyi cuccot rá, amennyi valóban szükséges nekem és még mindig bőven van helyem mindenre. Egy ideje már igyekszem úgy intézni a dolgaimat (ez talán valahogy sejthető a fentiekből is), hogy a jelenlegi telefonos túlpörgés csak a szükséges mértékben befolyásolja az életemet. Egy rakás alkalmazásnál letiltottam az értesítéseket, úgy használom őket, mint régen az e-mailt, ha eszembe jut megnézem mi a helyzet. Ez nagyon jó arra, hogy a telefon nem ráncigál el egy csomó szituációból, például munka közben is csak az igazán fontos dolgok zavarnak meg.

Az elmúlt héten aztán megtanultam, hogy hiába küzdök én se tudom magam normálisan függetleníteni a telefontól. Ahogy megjött az új kütyü örültem neki, mint gyerekkoromban a karácsonyi ajándéknak és azóta is próbálgatom az új funkcióit, például a lassított felvételes videózást, amiben nagyon egymásra találtunk a gyerekekkel. Buzgón ugrálnak mindenhonnét, aztán közösen örülünk a látványos felvételeknek.

Szóval a telefon menthetetlenül eluralkodott a világ nagy részén, de azért meg lehet próbálni, hogy kicsit visszavegyük a kontrollt felette. Aztán már a részsikereknek is lehet örülni.

The post Szerda – elmélkedés az új telefonról appeared first on Őri András.

2018. október 4., csütörtök

Helló, jól vagyok.


via WordPress https://ift.tt/2P6KLng

Az elmúlt időszakban a munkatársaim minden reggel megkérdezik, hogy mit szedek, amitől jó kedvem van. Őszintén megmondom, hogy fogalmam nincs, de sosem érzem, hogy igazán kicsattanó hangulatban lennék, csak mosolygok rájuk, amikor köszönünk egymásnak és ha új meló jön, akkor nem állok neki nyafogni, hogy mennyire unom az egészet. Én sem értem mindig, hogy mit miért csinálunk, de úgy vagyok vele, hogy nem az én dolgom a miért (még ha esetleg van is véleményem), viszont az én dolgom a kivitelezés. Az elmúlt években eljutottam odáig, hogy a munkámban már csak a színtiszta öröm maradt, a nyűglődés részén már túllendít a tapasztalatom. Ez elég fellengzősen hangozhat, de megélni tök jó, lehet, hogy ettől vagyok kisimultabb. Jelen pillanatban nagykanállal kiélvezem, aztán ha új kihívások érdekelnek majd jöhet a nyűglődéses korszak.

Az elmúlt 2-3 évben nyűglődtem eleget. Fel is rántottam vagy 8 kiló pluszt a sok stressz miatt és még a szakállam is őszülni kezdett. Egy elég gáz helyzetből sikerült egy olyanba lavírozni magamat, magunkat, ami szerintem tök jó. (Mondjuk a családi költségvetés havi tervezésénél hallok hangokat, hogy jobb lenne egy kicsit még több pénz, de elengedem a fülem mellett.) Meghányva-vetve magamban a dolgokat arra jutottam, hogy azért vagyok kiegyensúlyozott, vagy legalábbis azért sugárzom ezt magamról, mert jól érzem magam. Kezdtem elfelejteni, hogy milyen is ez, a harmincas éveim elején voltam úgy, mint most.

Persze semmi nem lehet teljesen felhőtlen, úgyhogy készülődik egy blogbejegyzés arról, hogy mekkora baromság két héten belül kétszer törni fel ugyanazt a járdát, csőcsere miatt. De most maradjunk pozitív hangulatban.

The post Helló, jól vagyok. appeared first on Őri András.

2018. október 2., kedd

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2RjtqsS

Dávid a felnőttkori autóvásárlási terveiről beszél. Autó, család stb.
– És kit fogsz feleségül venni? – kérdezi a hülye anyja.
– Hát… majd aki tetszik. – ránt egyet a vállán.

#davidmondta #agyerekokosabb #nemlehetprovokálni

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2y8WdHT

Apja élcelődik Cilivel. Ennek jegyében megtanítom a gyereket a “bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” mondásra. Cili elsüti, majd érdeklődik, hogy ez mit jelent. Magyarázom hosszan, példákkal. Egyszercsak felcsillan a szeme:
– Ja értem! Az ő feje nagy, az enyém meg kicsi!

#cilimondta #nemmentát

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. október 1., hétfő

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2y3bREx

Dáviddal elsétálunk egy pénzszállító autó mellett.
– Anyu, ez a bankautó?
– Ez a pénzszállító autó.
– De akkor miért hívják bankautónak?
– Nem hívják bankautónak. Pénzszállító autónak hívják.
– Miért?

#davidmondta #végteleciklusbakerültünk

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. szeptember 24., hétfő

hétfő (vége a vénasszonyok nyarának)


via WordPress https://ift.tt/2DpSF9Q

Az elmúlt hetekben sikerült átállni az új napi ritmusra, az iskolakezdés alaposan felforgatta az életünket. Korán kelés, korán fekvés, rohangálás a városban, hogy mindenki időben bejusson ahová kell és aztán hazaérjen.

Az iskola kezdés persze nem csak az időnket forgatta fel, hanem a pénztárcára is súlyos ütéseket mért. Miközben nap, mint nap azt olvassuk, hogy az oktatásban minden rendben van és az iskolák zökkenőmentesen indították a tanévet a valóság kissé mást mutat. Azért megvagyunk, szerencsére és úgy tűnik, hogy nem csak a leánynak sikerült zökkenőmentesen belesimulni az új közösségbe, de nekünk, szülőknek, is. Bár Zsófi most nem vállalt SZMK tisztséget, de azért vettünk magunkra egy rakás feladatot, például tablót fogok készíteni, meg ilyesmik.

Az idő meg gyönyörű volt, inkább nyár, mint ősz, persze mikor kezdett elromlani? Amikor lementünk egy jó kis kirándulós hétvégére a Balatonra. Azt terveztük, hogy elsétálunk a sztupához Zalaszántón, de mire odaértünk és leparkoltuk az autókat elkezdett csöpögni az eső. Ez Dávidot, Zsófit és Anyut elkedvetlenítette, ők visszafordultak Bélatelepre, de mi hárman: Cili, Apu meg én felsétáltunk a hegyre. Néha csöpögött, de nem volt vészes. Szedtünk diót meg gombákat, beszélgettünk, kellemes volt.

Amikor új volt a sztupa Apuékkal hamar meglátogattuk, ott állt vakító hófehéren a hegyen, csillogott-villogott és egy-egy szerzetes járt mellette néha. Többször sétáltunk arra, egy nagyon nyugodt, csendes hely volt. Meglepetésként ért, hogy most több ház állt mellette, ebből kettő szuvenír bolt. Hogy úgy mondjam a békés, nyugodt jellegét teljesen elvesztette. És míg a boltok és az imaház makulátlanul nézett ki én szomorúan konstatáltam, hogy maga a sztupa bizony málladozik, a fehér ragyogása megtört, az arany szobor egy karcos plexi mögött elmosódva látszik csak. Számomra kifejezetten nagy csalódás volt az egész.

Cili élvezte, vettünk műanyag szélforgókat, ittunk forró, sós-vajas tibeti teát, ami mindannyiunknak nagyon ízlett. Átfagyva sétáltunk le a hegyről és nagyon jól esett Bélatelepen a felmelegített rántott hús.

Vasárnap meg sétáltunk egy nagyot a strandokon, a gyerekek köveket dobáltak, kagylót gyűjtöttek és igyekeztem megtanítani őket kacsázni, nem sok sikerrel. Hideg volt, hideg van, egy nap alatt elfújta az ősz a nyarat. Hosszú ruhák, zárt cipő, pulóverek és nátha mindenkinél. Az utóbbi ki fog tartani jövő júniusig, ahogy ismerem. Szép hosszú vénasszonyok nyara van mögöttünk, kellemes volt.

The post hétfő (vége a vénasszonyok nyarának) appeared first on Őri András.

2018. szeptember 18., kedd

#zsofimondta


via WordPress https://ift.tt/2pk3pNo

Anyai intelem vacsora közben (Dávidnak):

– A disznóólban kultúráltabban étkeznek a sertések.

Tudom, hogy fontos a nevelőtestület egysége, de elröhögtem magam.

The post #zsofimondta appeared first on Őri András.

2018. szeptember 11., kedd

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2x5Savq

Cili morgolódik a vacsoránál, mert összekülönböztünk, hogy nem eszi meg, amit kért. Végül elkeseredve megfenyeget:

– Akkor én nem eszek többet semmit. És holnap sem, még azután sem, még azután sem (x20)…

Mire Dávid közbevág:

– Ha nem eszel ki fogsz halni.

 

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. szeptember 10., hétfő

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2O507bt

A második megkezdett hét és a második angol óra után ma este megkértem Cilit, hogy hozzon a kamrából egy liter tejet. Miközben hozta ezt nyögte:

Oh, my God! Ez nehéz!

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. szeptember 8., szombat

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2wWCrzk

Hazaérünk a kirándulásból, a gyerekek fáradtságtól túlpörögve eszetlenkednek. Az Apjuk fegyelmez, kevesebb sikerrel. A fürdőszobából viháncolás hallatszik, apjuk bemegy, majd Dávid:
– Ajjaj, ebből baj lesz! Látom az arcán!

#davidmondta #nehezaneveles

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. szeptember 7., péntek

Szülő blog


via WordPress https://ift.tt/2oMpxj0

Néha úgy tűnik, hogy szülőnek lenni azt jelenti, hogy ordítva magyarázod a gyereknek, hogy ne ordítva beszéljen.

The post Szülő blog appeared first on Őri András.

kettősmérce

2018. szeptember 6., csütörtök

csütörtök – pár szívinfarktus után


via WordPress https://ift.tt/2PH36qK

Az elmúlt órám egy elbaszott érzelmi hullámvasút volt. Azzal kezdődött, hogy a pár nap óta húzódó tökölődés után be tudtam végre fejezni egy viszonylag nagyobb projektet a webáruházon. A back end munkálatokat a kolléga programozta, aki hétfőn – egy nem túl bőbeszédű levélben – átküldte a módosított fájl listát, majd elment 4 napra nyaralni, hogy a front end részét csapjam hozzá.

Ma végre sikerült a csicsázás részével is meglenni (ez külön műsor volt, de most hagyjuk) és előkapartam az ominózus levelet, hogy a repóba feltoljam a fájlokat, no meg az éles szerverre is. Miután megvoltam jött a próba és bebaszott a ménkű. Ami a homokozóban működött az éles szerveren csak egy pofátlanul nem informatív hibaüzenetet dobott: azt hiányolta, hogy egy tömbnek illene legalább egy elemének lennie.

Egyetértettem vele, de kiindulásnak ez elég kevés volt. Innen indult az infarktusok sorozata: fájlonként néztem végig a kolléga munkáját, majd megállapítottam, hogy nincs gond vele. Már éppen azon töprengtem, hogy vissza fogom húzni a repóból a korábbi helyzetet, amikor eszembe jutott egy kávézás közbeni beszélgetés kb. két héttel korábbról, ahol anyázott, hogy egy alap config fájlt is módosítania kell. Visszagörgettem a repót és megtaláltam a bűnöst. Volt benne kettő tömb is, tele adattal, amit miután megkapott a rendszer már vígan muzsikált. Kár, hogy ezt a fájl listát tartalmazó e-mailben nem említette a kedves munkatárs.

Többek között azért is örülök, hogy nem vár rám több órányi túlóra ma, mert mégiscsak ezen a jeles napon van a tizedik házassági évfordulónk és steakezéssel ünneplünk. Kár lenne kihagyni.

The post csütörtök – pár szívinfarktus után appeared first on Őri András.

2018. szeptember 4., kedd

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2Q5HN38

– Anya! Arra a külön foglalkozásra szeretnék járni!
– Melyikre?
– Tudoood, amit a Margó néni tart!
– Jó, majd holnap a szülőin megtudakolom, mi ez pontosan.
– De ha megkérdezik, hogy ki akar járni a Margó nénihez, akkor mindenképpen jelentkezz, mert én nagyon szeretnék.
– Jó, de milyen különórát tart a Margó néni?
– Hát… azt nem tudom…

#cilimondta #lelkesagyerek

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2wIb2QT

– Apa, nekem is kilakjuk a posztelemet?
– Igen, de addig szó sem lehet róla, amíg nem raktál rendet.
– A fenébe!

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

kedd (ez most hosszú lesz)


via WordPress https://ift.tt/2MHVWpr

Augusztusban kezdték játszani a Meg című filmet a mozik, amit én kb. egy éve már kinéztem magamnak. Óriáscápa meg minden, pont az a fajta gagyi, amin jól szoktam szórakozni. Még tavasz táján viccből bedobtam Zsófinak, hogy ezt majd menjünk el megnézni, viccből mert tudom, hogy ő nem nagyon szereti az ilyeneket. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy jó, menjünk. Volt egy kis sakkozás, hogy ki és mikor tud vigyázni a gyerekekre, és Zsófi vett is jegyet. 4DX moziterembe, amiről halvány lila fogalmunk sem volt, hogy micsoda.

Végül szombaton délután beültünk a filmre, másoknak valószínűleg nem újdonság ez a 4DX mozi élmény, én őskövület vagyok és megragadtam a szimpla, szemüveges 3D mozinál. Ha esetleg Te is hasonló fazon vagy, mint én, akkor tőmondatokban annyit kell tudni a cuccról, hogy nem csak egy 3D filmet látsz, hanme van hozzá szélgép, mozgó székek, vízfröccskölés, meg jeleztek még szagot és habot is, az utóbbi kettő szerencsénkre a Meg-ből kimaradt.

Azt kell mondanom, hogy érdemes volt egyszer kipróbálni a technológiát, mert így legalább bizton állíthatom, hogy nem éri meg foglalkozni vele. Többet árt a mozi élménynek, mint használ. Azt hittem, hogy lenyelem a szívószálamat, amikor pofán spricceltek egy nagy adag vízzel, mert a főhős épp belevetette magát a tengerbe. Én már ugrottam bele a tengerbe és tényleg nem ugyanaz az érzés. Itt tenném hozzá, örülök, hogy nem egy hordó vizet öntöttek rám, nem azt hiányolom. A 3D-nek már eleve megvan az a hátránya, hogy a grafikusok imádnak nagytotálban gondolkozni. Teszem azt repül egy helikopter, hatalmas tájkép mögötte, a helikopter az effektnek köszönhetően mintha az arcod előtt suhanna. Igen ám, de a 3D moziban az a helikopter olyannak tűnik, mint egy makett.

Töprengtem a film alatt, hogy miért és arra jöttem rá, hogy a túl sok fény és a szemüveg teszi. Egy rendes, tisztességes és gondolom felettébb idejétmúlt moziban tök sötét van, csak a filmet látod egy nagy-széles vásznon. Nem látsz mást, a tekinteted és a képzeleted be van vonzva. A 3D moziban a szemüveg miatt mindent látsz, a függönyt, a széksorokat, mindent. Hiába hatalmas a vászon mégis összezsugorodik. És ebben repked az a pici helikopter, hosszan. Túl hosszan. Régen egy helikopter repült, a kamera meg valószínűleg félkört tett körülötte majd jött a snitt és már a leszállóhelyet láttuk, ahol rohannak lehajolt emberek a lassuló rotorok alatt. Most megmutatják a gépet minden oldalról, ha már le van rendereleve akkor miért ne, és közben a tájat a háttérben szintén 360°-ban lehetőleg. Az egész egy dioráma szintjére süllyed le.
A 4D moziban ehhez még jár az is, hogy a széked dülöngél, hogy a kólád majd kiborul, és közben a két füled mellett felváltva pumpálnak levegőt, mintha a rotor szelét éreznéd. Teljesen felesleges az egész.

Aztán még van az is, hogy galád módon a szék lerúgdosta a veséimet. A hátadnál van két izé, ami néha, szerintem gyáva sunyisággal, hátba vert. Nem értettem miért jó ez. Fájjon a vásznon a főhős háta én nem kérek belőle. Na mindegy, disznó elé szórták a gyöngyöt.

Más. Tegnap volt az iskolakezdés, a lányom elsős, ez volt az első tanítási napja. Persze csináltunk róla egy csomó fotót, iskolatáskával meg az első óra előtt a padban. Délután, amikor vittük hazafelé kérdeztük, hogy tetszett neki az iskola. Azt mondta tetszett, de aztán megunta, mert csak ilyen iskolás dolgokról beszéltek egész nap. Hát igen, nem lomboztam le, hogy ez lesz még 16 évig.

Mindenesetre elképesztő érzés, hogy ez  a fruska most iskolás. Este segítettünk neki bepakolni a könyveit, bekötöttük a füzeteit (erről majd még írok, mert a világ ilyen téren sem a jó irányba halad véleményem szerint), reggel meg korán kelés, rohanás, és évek óta először hallom, hogy el fogunk késni az iskolából.

Nem tudom mondtam-e már mostanság, de attól tartok, hogy öregszem. (A bíztató és tagadólagos hozzászólásokat nagy tömegben várom itt lentebb.)

The post kedd (ez most hosszú lesz) appeared first on Őri András.

2018. szeptember 1., szombat

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2PsXm3N

Cilire a vacsoránál harmadszor szólok rá, hogy a tányér fölött egyen.
Erre:
– Olyan vagy, mint az anyád.

#cilimondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. augusztus 27., hétfő

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2P7NL2r

Cili hozzámbújik.
– Így sokkal jobban biztonságban érzem magam.
– Mint?
– Mint amikor egyedül bújok össze magammal.

#cilimondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2MSvCrN

Dávid a hintán.
– Jaj! Majdnem leestem… Huh… szívhajt kaptam!

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. augusztus 23., csütörtök

20 éves a Holdfényexpressz


via WordPress https://ift.tt/2LoHugm

Reggel amikor kerestem valami zenét a mai munka mellé eszembe jutott, hogy milyen régen hallgattam meg úgy igazán, odafigyelve a Holdfényexpresszt, pedig éveken keresztül a kedvenc albumom volt. Így aztán előkerestem a Play Musicon a zenetárból és elhűlve vettem észre, hogy basszus ez az album idén 20 éves.

Érdekes, hogy senkinek nem jutott eszébe erről írni idén, pedig ez a lemez nem csak a Kispál életműnek, hanem a magyar rock történetének is az egyik kiemelkedő pontja. A Kispálnak ez a legjobb albuma, valószínűleg. (Szerintem.) A Bálnák ki a partra a Csinibabával együtt meghozta a teljes, országos ismertséget a zenekarnak és a Holdfényexpressz épp a legjobb formájában találta a zenekart. Ugyanez a lendület a Velőrózsákra kezdett megtörni, ami a Holdfényexpresszhez képest már nagyon túlgondolt album lett.

Emlékszem, hogy hazavittem a boltból a CD-t és egyedül voltam otthon, leültem a foszladozó szövetű barna csíkos kanapéra és csendben végighallgattam az egészet. Elsőre egyáltalán nem voltam tőle elájulva, a szövegeket nagyon nehezen lehetett kisilabizálni a szövegkönyvből és valahogy a Bálnák után lassú volt az egész. Aztán később, este lefekvéskor betettem a Discmanbe (helló, kilencvenes évek!) és akkor jöttem rá, hogy mennyire nagyszerű lett az összes szám. Akkor 18 éves voltam, de ahogy ültem ma délelőtt a kódsorokat írva és közben szólt a Kólagép ugyanaz a borzongás futott rajtam végig, mint tiniként. Ez az album máig tökéletes és mert időtlenül a szerelemről szól valószínűleg az is marad majd.

The post 20 éves a Holdfényexpressz appeared first on Őri András.

2018. augusztus 19., vasárnap

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2OOJ2m5

Kicsit kopottas japán legyező még gyermekkoromból. Kérem a gyerekeket, óvatosan játszanak vele, merz emlék. Amíg Balatonon voltak egyszer használni akartam, szétnyitottam, el volt szakadva. Itthon 1 nap után eszembe jut, rákérdezek, kiderül, Dávid szakította el. Bánja, de nem túlzottan, én pedig szomorú vagyok, ezt meg is mondom neki, és főleg azért, mert nem szólt akkor, hanem visszatette a helyére…
Elmegy, majd egyszer csak odasomfordál, egy rajzot ad.
– Anya, ezt boldogulásból csináltam Neked.
Átöleli a nyakam.

#ilyenezagyerek #nemlehetraharagudni #davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. augusztus 6., hétfő

Hétfő (mobiltelefónia 60 felett és 40 alatt)


via WordPress https://ift.tt/2AM6QVD

Úgy tűnik, hogy a hatvan feletti férfiakat kényszeres közlési vágy fogja el, ha utaznak. Maximum a médium változik egyénenként. Apám, ha visz magával megfelelő eszközt, akkor rendszeresen napi összefoglaló leveleket küld haza. Az apósom meg vadul smsezik. Elmentek közel két hétre nyaralni és napi 2-4 sms-t kapunk tőle, a család minden mobillal rendelkező tagja, hogy éppen hol vannak, mit csinálnak, mit esznek és, hogy itthon jól van-e mindenki.

Én 2-3 üzenetenként szoktam Neki válaszolni, hogy éppen mi a helyzet, az utazáshoz képest a dolgos mindennapok kevésbé tartalmasak, ugye. Persze lehetne mondani, hogy nem látom a fától az erdőt, lassan 20 éve, hogy írom ezt a blogot, de a különbség talán annyi, hogy ezt én mindig csináltam ők meg mostanában, a fent említett évforduló után kezdtek neki.

Egyébként ez egy tök jó dolog, egyrészt az ember tudja, hogy merre járnak, minden okés velük – mégiscsak végigzúznak Európán oda és vissza az autópályákon. Más részről pedig amikor gyerek voltam, ja a régi szép időkben: én is öregszem, szóval a mobil előtt ez az egész nem volt elképzelhető és úgy tűnik, hogy senkit nem is nagyon izgatott. Ha valaki elutazott, akkor elmondta, hogy mikor hol lesz nagyjából, mikor ér haza. Ha nem ért haza, akkor kezdtek aggódni. Ha elég hosszú volt az utazás, akkor küldött képeslapot, ami nagy eséllyel jóval őutána érkezett meg, de a gesztus volt a lényeg.

Szóval, hogy valójában szükséges-e az a mértékű kapcsolattartás, amire az internet és a mobiltelefonok szoktattak minket számomra nagyon is kétséges. Viszont van egy új stresszfaktorunk: ha valaki 5 percet késik már halottnak hisszük és közben idegesek vagyunk rá, hogy mi a faszért nem veszi fel azt a kurva telefont.

Részben ide kapcsolódik, hogy valami idióta rohamomban feltelepítettem az Outlook appot a telefonomra, hogy ha gond van a cégnél helyből tudjak róla hétvégén is. Na most szombaton éppen a két gyerekkel csavarogtam a Budai-hegységben és amikor térerőt kaptam helyből nyolc e-mail fogadott, hogy mi működik szarul az aktuális hétvégi kampányban. Ott, az ősbükkös közepén semmi eszközöm nem volt amivel segíthettem az ügyet, leszámítva azt, hogy legalább én is idegeskedtem egy csomót.

Le kéne törölni.

The post Hétfő (mobiltelefónia 60 felett és 40 alatt) appeared first on Őri András.

2018. augusztus 5., vasárnap

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2vjJKAx

Dáviddal a szokásos esti párbeszédünk:

A verzió
– Anya, minden mehet a szennyesbe?
– A gatya nem, minden más igen.
– A póló?
– Mondtam, hogy a gatyán kívül MINDEN más mehet a szennyesbe.
– A bugyi is?
– Szennyes! És a zokni is!
– És a gatya?
– Mondtam, hogy a gatya nem!

B verzió
– Anya, minden mehet a szennyesbe?
– Igen, minden.
– Minden?
– Igen, mondom MINDEN!
– A póló?
– Mondtam, hogy MINDEN mehet a szennyesbe!
– A bugyi is?
– Szennyes! És a zokni is!
– És a gatya?
– Minden Dávid. MINDEN!

Ma Dávid egy szál alsónadrágban volt, amikor az apja jelezte, hogy vetkőzzön.
C verzió
– Anya, minden mehet a szennyesbe?
– Igen.
– (kioktató hangon) De hát csak egy alsónadrág van rajtam….

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. augusztus 2., csütörtök

Péntek – támogassuk a szabad sajtót


via WordPress https://ift.tt/2Ay0OHU

Messziről kezdem, de így lesz teljes a kép. Néhány online közvélemény kutatónál be vagyok regisztrálva, azoknál, ahol nem sorsolnak a résztvevők között, hanem gyűjtögetni kell pénzt vagy pontot, amiket egy idő után pénz formájában megkapsz. Az esetek nagy részében ez a Paypal számlámra megy, így marad meg a legtöbb belőle. Ebből szoktam a tárhelyet fizetni, vagy kínai boltokból vásárolni. Nem nagy pénzek, de erre pont jó.

Aztán, hogy az elmúlt napokban a Fidesznek végre összejött az amit már olyan régen akartak és csak nekik van tévéjük az országban (plusz az RTL), szóval elhatároztam, hogy a számlán levő maradékot átutalom egy újságnak. Idén már rendszeresen kérnek adományokat az online lapok is, hvg, 444, stb. Gondolkoztam kicsit, hogy melyik fájna a legjobban, ha eltűnne és rövid töprengés után a 444-nél kezdtem el kutakodni. Szerencsére volt náluk Paypal Donate opció. Nem nagy összeg, de ha legközelebb utal valamelyik közvélemény kutató, akkor majd megint továbbítok.

Jelen pillanatban azt hiszem ez a legkézzelfoghatóbb dolog, amit a normális Magyarország megmaradásáért tenni lehet.

The post Péntek – támogassuk a szabad sajtót appeared first on Őri András.

2018. július 31., kedd

Kedd – Osiris-Rex


via WordPress https://ift.tt/2KdhVyj

Még két éve, a kilövése előtt olvastam az Osirix-Rex űrszondáról és beállítottam a naptáramban egy éves figyelmeztetőt, hogy utánanézzek merre jár a galaktikus porszívó. Tavaly nem volt túl sok érdekesség, de idén pár héten belül megérkezik az aszteroidához, amit alaposan át akarnak vizsgálni. Két év alatt beérte az aszteroidát nemsokára megközelíti és ott jön majd az igazán érdekes része az egésznek. 2023 körül fog hazaérkezni a jó öreg földre, ha minden rendben megy.

Az ilyesmik baromi érdekesek szerintem.

Ha érdekel mi ez az egész itt van pár link:

The post Kedd – Osiris-Rex appeared first on Őri András.

2018. július 30., hétfő

Hétfő


via WordPress https://ift.tt/2Am8ih7

Sokféle undorító időjárás létezik, de a párás meleg mindegyiknél elviselhetetlenebb. Az idei nyár meg a párás melegről szól, sajnos. valamikor májusban volt 2-3 hét igazi nyár, kánikulával meg minden, ami ahhoz tartozik, azóta szinte mindig esik és 26-35 között mozog a hőmérséklet.

Szombaton például úgy jártam, hogy elhatároztam a Normafától az Erzsébet kilátó és a Hárs-hegyi kilátó érintésével átsétálok Hűvösvölgybe. A gyerekek meg Zsófi ugyanezt fogaskerekűvel és gyerekvasúttal tervezték megtenni. A Normafa és a János-hegy közt félúton ért el a zivatar. Az ősbükkösben voltam éppen és elkezdtek csapkodni a villámok, a mennydörgés mintha mellettem szólalt volna meg. Ijesztő volt. Az egyik (kisebb) villám tőlem pár méterre csapott le.

Szóval elrobogtam a kilátóig és ott meghúztam magam, reménytelenül figyelve ahogy egyre újabb és újabb felhők jönnek Zsámbék felől. Egyébként remek kilátás nyílt a városra, amit szétvert alattam éppen a vihar, csináltam is pár fotót majd megnézem, hogy sikerültek.

Egy szó, mint száz nem volt egy kéjhömpöly. A Hárs hegyre már nem másztam át, mert zúdult le róla a saras esővíz, a Szépjuhásznénál elcsíptem a vonatot, amivel a többiek döcögtek és csatlakoztam hozzájuk. Szeretném hozzátenni, hogy a hűvösvölgyi állomáson már sütött a nap és azóta sem hagyja abba.

Vasárnap így aztán lementünk Dorogra, Bandival és Anival és igyekeztünk nem szétégni a perzselő napon. Fura hely ez a dorogi öböl, egy csomó tetovált szlovák és magyar család, egy közepes konyhájú büfé és egész nap csak pancsolsz meg fekszel a homokban, mégse unod meg. Ugyanez a Balatonnál teljesen kiakasztana.

Elég zilált hétvége volt ez így, de annyi minden történt, hogy olyan mintha egy kis önálló nyaralás lett volna. Most kipihenem magam az irodában a héten. :)

The post Hétfő appeared first on Őri András.

2018. július 22., vasárnap

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2LHiK3U

“Most már tudjuk, hogy élnek vízirendőrök. Láttuk őket a Balatonban.”

#davidmondta #davidattenborough #természetbúvár #különállatfaj 😂

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. július 19., csütörtök

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2msd8zy

Dávid bejön a kertből, kicsit kerülget, majd:
– A Cili nem csinált semmit!

#davidmondta #árulkodikismegnemis

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. július 13., péntek

péntek


via WordPress https://ift.tt/2zE7WC4

A nyaralás rám fog férni, elég húzós pár hét van mögöttem a melóhelyen. A lefejlesztett cuccot egy barátságos levél kíséretében hátrahagytam a kollégáknak, hogy van egy hetük kitesztelni, hogy mit csesztem el, aztán ha visszajövök hiba javítok és mehet élesbe. Vidáman fogadták és elmenőben biztosítottak róla, hogy minden észrevételükről azonnal értesítenek telefonon. Csak, hogy ne unatkozzam nagyon ott a Balatonnál.

Megköszöntem.

Holnap nem lesz egyszerű napunk, becsomagolni egy hétre, betömködni mindent az autóba, pluszban még az újonnan vett tető-csomagtartóra ráeszkábálni a régi bicikli szállító síneket. Sokat fogok káromkodni már érzem. Cserébe végre 5 nap után újra látom a lányomat, aki eddig a nagyanyjával nyaralt. A rendszeres telefonálásaink alapján minekünk ő nagyon hiányzott, de neki kevésbé jutottunk az eszébe. Gondolom ez így van rendben, meg persze sokkal jobb, mintha kisírta volna utánunk a két szemét, de egy kicsit meg vagyok bántva.

A következő nagy kérdés az, hogy vajon a család tényleg megértette-e, hogy azt kértük ezen a héten mienk legyen a nyaraló. Ami azt jelenti, hogy csak mi. Egy hétig. Meglátjuk.

The post péntek appeared first on Őri András.

2018. július 11., szerda

Szerda


via WordPress https://ift.tt/2urtH2b

A thaiföldi barlangban rekedt gyerekek drámája és csodálatos megmenekülése körüli internetes felhajtás teljesen olyan volt, mint a Rádió aranykorában a kútba esett gyerek sztorija. Mindenki erről beszélt, olvastuk a híreket. Leszámítva a feleségemet, aki valahogy kimaradt az egészből és értetlenül nézett rám, amikor elkezdtem erről beszélni.

Az Internet aranykora, vicces.

Túl vagyok az első nagy munkámon, az első igazán komoly munkán az új irodában. Olyasmi, mint amikor egy középkori építőmester átvett egy katedrálist a mesterétől és elégedetten nézi, ahogy a saját ötlete belesimul az eredeti épületbe. Határidő előtt 3 nappal lett meg, persze jön a tesztelés meg minden, de alapvetően nagyot húztam vele. A kedvenc kolléga, aki egyben főnök is vagy valami afféle jelezte is, hogy ügyes gyerek vagyok. Ez a vicceskedő hangnembe csomagolt elismerés tőle nagy szó, kellőképpen át is érzem.

Este olvasgattam a két évvel ezelőtti naplóimat, akkor éppen beszokóban voltam egy másik munkahelyre, próbaidő meg minden és nagyon aggódtam. Már el is felejtettem, hogy mennyire nehezen indult ott az évadom, hogy mennyire bizonytalan voltam, nem szerettem, azt hiszem féltem. Pedig jó hely volt, csak anyagilag gyenge, meg a meló is mondjuk. Maradjunk annyiban, hogy nagyon jó hangulat és kedves kollégák vettek körül. Sokat dobtak a tudásomon és az önbizalmamon meg végképp. Amit most 3 hét alatt lezavartam, az egy sokkal nagyobb volumenű munka volt, mint amikkel ott bemelegítésnek találkoztam és majd beszartam tőlük.

A lányom lement Anyuval a Balatonra kedden, hárman vagyunk itthon, de eddig ez az első este, hogy valóban itt ültünk mindhárman. Hétfőn a feleségem ment el a szüleivel meg a nővérével egy búfelejtő kávézásra, vasárnap meghalt a dédpapa, márhogy a gyerekeinknek dédpapa, nekik nagypapa és apuka. Gyorsan és hirtelen ment el, a mi családunkban ő volt az utolsó a rokoni generációból, elmentek a dédszülők. Szomorú dolog. A harmadik vonalból a másodikba kerültünk. Ez meg kicsit ijesztő.

Szóval tegnap meg a fent említett kolléga vágott hátba, hogy este ugyan menjek már el velük sörözni. Mondom, hogy oké, szívesen, de hova. Mindegy az, mondta, nézzük a meccset. VB van éppen,, a franciák játszottak a belgák ellen. Én eddig sikerrel kimaradtam az egészből, a Google napi doodle-ök voltak az egyetlen engem is érintő események a VB-vel kapcsolatban. Óvatosan mondtam, hogy elmegyek szívesen, de én nem nézek soha focit, nem is értek hozzá. Megnyugtattak, hogy legalább nem fogom bánni, hogy háttal ülök a TVnek.

Így is lett és nagyon jól szórakoztam. Kb hárommal több sört ittam meg, mint terveztem, de a foci csak a meccs végén tolakodott be a képbe, addig a kollégákkal beszélgettünk, utána ettünk egy gyrost és mindenki nagyon vidáman indult haza. Reggel kicsit rogyadozva találkoztunk, de előre nyújtották a kezüket, szóval úgy tűnik, hogy a beilleszkedés utolsó fázisa is pipa.

Egyébként meg vágom a centit: még 2 nap és jön a vakáció!

The post Szerda appeared first on Őri András.

2018. július 10., kedd

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2L4Uett

Dávid kipakolja halomba a Legokat, amit majd szombaton (!) le szeretne vinni Balatonra. Mondom neki, hogy ez túl sok, ennyit nem hozhat. Aztán mondom neki:
– Szerinted ezzel a mennyiséggel Apád egyet fog érteni?
Dávid kicsit gondolkodik, majd mutatja:
– Hát… vagy kettőt.

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. július 9., hétfő

(kibaszott) Hétfő


via WordPress https://ift.tt/2N2oqpv

Általában tényleg nincs bajom a hétfőkkel, de ez most egy súlyosan terhelt darabja a közutálatnak örvendő napnak. Egyrészt a vakáció előtti utolsó hét sosem egyszerű, másrészt a hétvégén teljesen kicsináltam magam.

Régi tervünk volt, hogy rendbe tesszük a gyerekszobát. Egy olyan projekt, amit a pénz hiánya miatt húztunk, görgettünk magunk előtt. Most viszont Cili iskolába megy szeptemberben és kellett neki asztal. Ha már veszünk asztalt, akkor vegyünk Dávidnak is, mert lehet, hogy ő csak 2-3 év múlva jut el ugyanide, de legyen egységes a gyerekszoba. (Eddig úgyis elég szedett-vedett volt.) Két asztal, meg akkor már cseréljünk szekrényt is és mindezt úgy oldjuk meg, hogy amikor majd kettéválasztjuk a szobát a bútorok ahhoz is klappoljanak.

Sok bútor, sok pénz.

Kezdetben feltúrtuk, főleg Zsófi, a netet mindenféle bútorok után, de amikor nekiláttunZsófigy átnézzük élőben a listát akkor mégis az IKEAban kezdtünk, mert ott le lehet tenni a két gyereket a játszóházba és nyugodtan lehet vásárolni. Az IKEA meg jó, így aztán egy óra alatt összeszedtünk mindent, amire szükségünk volt (és kivételesen semmi többet, csak annyit).

Szóval a hétvégén lepasszoltuk a két gyerkőcöt a nagyszülőknek és csavaroztunk, cipekedtünk, játékot szanáltunk, berendeztünk és fúrtunk. Ilyet ritkán szoktunk tenni, 2-3 óra alatt a csavarhúzós hüvelykujjam belilult, vasárnap estére meg elég robotosan tudtam csak mozogni. Már szombat délután arra vágytam, hogy az irodába ülhessek, hétfő legyen és pihenhessek. (Lássuk be kódolni nem egy megerőltető dolog és még izgalmas is.)

Nem szokta a paraszt a szántást, vagy mi.

De tegnap este tök jó érzés volt üldögélni az ablakpárkányon és nézni a két kölyköt, ahogy belakják a megújult szobájukat. Megérte. Most pedig pihenek.

The post (kibaszott) Hétfő appeared first on Őri András.

2018. július 7., szombat

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2u1aZPw

Cili: – A Nanáéknál nem úgy van, mint itthon. Itt aki befejezte, az felállhat az asztaltól, de a Nanáéknál ott kell ülni, amíg mindenki be nem fejezi, és az olyan unalmas!
Én: – Olyankor lehet például beszélgetni egymással.
Cili: – De úgy, hogy mindenféle szalámik vannak körülöttem?!!

#cilimondta Éva ☺

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. július 6., péntek

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2KUxzzN

Balett tábor, utolsó nap. Búcsú előadást követően az öltözőbe özönlenek a kislányok és anyukák. Elég szűk a hely. Röpködnek a tüllök, suhognak a balett cipők, csivitelnek és vihognak a lányok.
Dávid a lábamba kapaszkodva kiált:
– Innen nem jutunk ki!!!

😂 #davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. július 3., kedd

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2lRSQPR

Dávid rendőrös Lego videókat néz a YouTube-on, amíg én dolgozom. Előtte megy egy reklám, nem is figyelem, de valami focis játék, aminek a végén elhangzik: “Gyakorold Te is a focit a blablabla…”
Dávid: – Na! Én aztán azt tuti, hogy nem!!! (Rám néz) Ezek csak vicceltek?!

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2KLdLyE

Gyerekek játszanak a kádban:
Cili (szétszedi a sellőt): – Mama, mama nézd, mit tettek velem!
Dávid: – Jaj kislányom! Tudom, hogy csontváz csinálta! De nem baj, mert majd kap egy nagy repülő gatyázást!

🤔

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Kedd

2018. július 2., hétfő

Hétfő


via WordPress https://ift.tt/2KAyBnB

A feleségem aggódott amiatt, hogy nem zavar-e engem, hogy Ő nem nyolc órában dolgozik. Igyekeztem megnyugtatni, hogy nem, amit őszintén így is gondolok. Ma reggel, amikor a villamoson ültem alaposabban is átgondoltam és egy dolgot irigylek Tőle: a reggeleket.

Az én reggelem úgy alakul, hogy amikor csörög a mobiltelefon én helyből lenyomom és már ülök is fel az ágyból. Nagyon jól esne visszadőlni kicsit és pár percig lustálkodni, de ez nem fér bele. Kakaó főzés a két gyereknek, redőny fel, TV be. Aztán a reggeli, kávé főzés (ezt utálom), lágytojás, piritós, terítés. Reggeli után öltözködés, fogmosás, ebéd csomagolás, ordítozás a gyerekekkel, hogy vegyék már a cipőjüket.
Aztán már indulunk is, ovi, búcsúzás és irány a meló. Az első szusszanásom akkor van, amikor bekapcsolom a laptopot az irodában.

El tudnék képzelni egy ennél lazább reggelt, na.

Ezt leszámítva szerintem nem járok jobban, mint Zsófi. Ő reggel kicsit nyugisabban indul, de ő öltözteti a gyerekeket, ami szintén nem könnyű mulatság. Utána dolgozik, aztán rohan az oviba, vagy vásárolni, vagy takarít. Ha összeadnánk, hogy valójában hány órát tölt munkával, akkor több lenne, mint az én fix nyolcam. (Oké én is csinálok ezt azt, lásd a reggeli rutint, ami legalább 40 perc meló, aztán vásárlás, stb., de lehet, hogy még így is ő nyerne.)

Arról nem is beszélve, hogy én ki tudok szakadni a munkával a családból, a lakásból, más közeg, inspiráló dolog szerintem. Szeretek eljárni és kifejezetten hiányozna nekem, ha nem kéne munkába járni. Szóval alapvetően én járok jobban az egésszel, szerintem és még normálisan meg is fizetnek érte. Zsófi meg csak azért kap pénzt, amit hivatalosan munkával tölt, a házimunka, ugye, grátisz.

 

The post Hétfő appeared first on Őri András.

2018. június 30., szombat

Szombat


via WordPress https://ift.tt/2yUizjK

Szóval arról akartam írni, hogy a lányom megoldotta, hogy szép keretes történet legyen az óvodás éveiből.

Az az igazság, hogy az első két évben baromi nagy pechünk volt az óvónőkkel. Két nyugdíj előtt álló munkatárs, akiket nagy érzékkel egy csoporthoz osztottak be, úgy, hogy tudták nem fogja végigvinni egyik sem a csoportot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az egyikük magasról beleszart az egészbe, a másik meg nem volt túl rugalmas (a fene tudja, hogy valaha fel tudott-e engedni), nem ragozom, nem ütöttük meg a főnyereményt velük.

A lányom se egyszerű eset, aláírom, de az első két évben minden reggel sírva, vagy sírás közeli állapotban mentünk az intézménybe, az ajtóban úgy kellett lefejteni magamról. Sosem fogom elfelejteni a mantrát, amit minden reggel ébredéstől az elválásig nyomott:

– Integetsz, Apa? Mondd meg Anyunak, hogy nagyon hamar, uzsonna után jöjjön értem. Megmondod, Apa?

És ezt megállás nélkül.
Igyekeztem különféle trükkökkel, rituálékkal, ordítással, fenyegetéssel, kedvességgel, nem sorolom, mindent végigpróbáltam, -tunk, hogy javítsunk a helyzeten. A probléma ott volt, hogy ezt csak mi próbáltuk, a két óvónő ezt csak a mi gyengeségünknek, nevelési inkompetenciánknak és/vagy a lányunk szörnyű természetének tudták be. Az fel sem merült, hogy esetleg ők is segítsenek megoldani a dolgot.

Szóval tavaly ilyentájt a két unalomban kiérdemesült óvónő elment nyugdíjba és a gyerekek érdemtelenül megsiratták őket, viszont kaptak végre egy olyan óvónénit, aki foglalkozott velük, sőt igyekezett, hogy jól érezzék magukat. Cili egész évben vidáman ment az oviba, egy kezemen meg tudnám számolni hányszor volt valami hiszti-jellegű performansz. Idill volt az élet, na.

Aztán most erre az utolsó hétre visszakaptuk a korábbi reggeleinket. Történt, ugyanis, hogy a nyári szünet miatt összevonások voltak, a lányom csoportjánál meg valami érthetetlen okból megcserélték az óvónőket másik csoporttal, szóval nagy kavarások voltak, az új tanerő hasonlóan állt a dolgokhoz, mint a korábbiak, így aztán egyik reggel azt vettem észre, hogy újra a sírás és a fent leírt mantra megy. És ment ez végig, az utolsó napig.

Hát így lett keretes a sztori.

The post Szombat appeared first on Őri András.

2018. június 29., péntek

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2IHp4X6

Dávid mibe kéred az innivalót? Pohárba, vagy az üvegedbe?
– Én az óriás kullancsomba kérek inni!

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Péntek


via WordPress https://ift.tt/2yVH5RK

Esős, undorítóan ragacsos idő, amikor mozdulatlanul is leizzadsz.

A korábbi naplóimat mindig időjárás jelentéssel kezdtem, valószínűleg tudat alatt a nagyapámat majmoltam, aki Dunaföldváron egy kockás füzetben vezetett naplót. Nem volt túl informatív és elég sokat elmond az öregúr világnézeti és érzelmi prioritásairól a cucc, mert az időjárással kezdte (eső, napos, hány celsius), aztán a Duna magassága következett, majd hogy ki tartózkodik aznap a házban (a kutyával kezdve), ha volt valami világrengető dolog, akkor egy-két sorban arról is írt. Jobban belegondolva nem igazi naplót írt, hanem egy log fájlt vezetett.

A múlt hétvégén egyébként voltunk lent Bandiékkal a nyaralóban, lekotortam a mohát a lépcső tetejéről és igyekeztem kiszabadítani azt a beton csíkot, amit a nagymamám öntetett fel. Belekarcolta egy százas szöggel a dátumot, mert sorsfordítónak érezte (nem alaptalanul), 1989. 06. 16, Nagy Imre újratemetése. Alatta három gyerekkéz, az unokák belenyomhatták a betonba a mancsukat, alatta a szöggel a neveink. Az Andris, ahogy a mellékelt képen is látszik még egész jól kivehető, Bori is nagyjából, Lacust már nagyon kell nézni, meg tudni, hogy hol volt ahhoz, hogy kiszúrd. Aranyos emlék ez, sajnálom, hogy el fog kopni. (Itt lehetne szép párhuzamokat vonni az életünkkel meg a demokráciánkkal is, eltűnünk mind szépen.)

Ez az időjárás jól elterelt az eredeti témától amiről írni akartam: Cili utolsó hetéről az oviban, de akkor ezt eltesszük másik időpontra.

The post Péntek appeared first on Őri András.

2018. június 28., csütörtök

Csütörtök


via WordPress https://ift.tt/2tN6E1o

Vannak még igazi basszameg pillanatok a munkában, amik pár perccel (órával) később visszatekintve leköröznek egy hosszú hétvégés-bebaszós csapatépítést.

Egyszerű feladat, a webáruház egyik funkcióját új böngésző ablak helyett egy kis ajaxos modalban kell megjeleníteni. Rövid előkészítés után jött a pofára esés: desktopon minden okés, de mobilon csak egy üres popupot kaptam. Fél óra keresgélés után csak egyre zavarosabb lett az egész, beszállt a kolléga is. Friss erő, látszott rajta, hogy most majd jól megmutatja.

A végén már a stackoverflow poklait bújtuk, hogy ugyan mi a pöcs lehet, végigtúrtuk a szerver logot is, de semmi. Aztán végül, a legnagyobb elkeseredés pillanatában, amikor csak bután néztünk egymásra, a Laravel fájlok közt feltűnt egy picinyke feltétel: ha nem mobil.

Hogy a tanult kollégát idézzem: baszics!

The post Csütörtök appeared first on Őri András.

2018. június 23., szombat

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2K36Rsw

Hallom Dávid a konyhában kidob valamit, aztán párbeszéd a gyerekszobából:
Cili: – Áh, már vártam magát! Mi tartott ennyi ideig?
Dávid: – Hát… hát kidobtam azt a papírt a kukába.

#ennyitafantáziáról #atényekazoktények #eztörténtna #cilimondta #davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Gyerekszáj


via WordPress https://ift.tt/2yCBW0K

Hallom Dávid a konyhában kidob valamit, aztán párbeszéd a gyerekszobából:
Cili: – Áh, már vártam magát! Mi tartott ennyi ideig?
Dávid: – Hát… hát kidobtam azt a papírt a kukába.

#ennyitafantáziáról #atényekazoktények #eztörténtna #cilimondta #davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

2018. június 18., hétfő

Hétfő


via WordPress https://ift.tt/2ljMvwm

A töltsünk minőségi időt a gyerekekkel program keretében nekiláttunk a Legokhoz egy hegy-alagút diorámát építeni. Ilyenkor jön jól a 3 év munkaviszony egy vasútmodellező szakboltban.

Az elején érdeklődve álltak körbe, aztán amíg csak kartont vágtunk kezdték elveszteni a lelkesedést. Egy idő után egyedül maradtam a konyhaasztalnál. A Lányom kezdett el visszaszivárogni, amiikor nekiláttam felvinni a kartonpapírra a gézcsíkokat. Megjelent az ollóval és elkezdte felvágni a csíkokat, aztán élvezettel pacsmagolt a ragasztóban.

Mikor kivakartam a ragasztóból magunkat kikevertem a gipszet, amire megjelent a Fiam is. Három ecsettel buzgón maszatolták a kartonra és gézre a gipszet. Mire jól eláztattuk az egészet elkezdtünk konyhapapírból is rétegeket rakni a hegyre. A végén a maradék gipszet ráöntöttük az egész tetejére.

Elégedetten vonultak le, fülig gipszesen, most azt találgatják, hogy vajon reggelre kopogósra szárad-e.

A gyerek projekten kívül is nagy nap ez a mai, újra lett mosogatógépünk. Három év után.

The post Hétfő appeared first on Őri András.