Kepes András: Világkép

via WordPress http://ift.tt/2sdXKaV

A Tövispusztát a feleségemtől kaptam a 34. születésnapomra, a Világképet meg Anyutól a 37.-re. Amikor betettem a hátizsákomba komolyan elgondolkoztam rajta, hogy volt-e már az idén rendes, nyomtatott könyv a kezemben. Nem nagyon hiszem, mostanában mindent e-book formában olvasok.

Kis kitérő e-book irányba

Az e-book egyébként nagyon jó találmány. Én szeretem a könyveket, folyamatosan olvasok is valamit, de szeretem őket díszként is. Szépnek találom ahogy egy szekrényben vagy egy polcon takaros rendben sorakoznak egymás mellett.

Persze ez a vonzalmam némileg módosult a négy éven belüli két költözéskor. Mert a könyvek bár borzasztó szép berendezési tárgyak, de rohadt nehezek és kezelhetetlenek, ha a mozgatásukról van szó. Aztán meg el kell őket tenni és ha nem szeretnék a plafontól padlóig minden falat beszekrényezni vagy polcozni (és nem szeretnénk), akkor egy idő után egyszerűen nem lesz helyük. Nálunk például nincs elég polcunk a könyveinknek, így aztán most egy csomó kötet a kanapé ágyneműtartójában pihen. (Foglalva az amúgy értékes tárolóhelyet.) Egy szó, mint száz tavaly elhatároztam, hogy jómagam már csak digitális könyveket veszek, végső megoldásként a könyvtár jöhet szóba.

Az e-book kényelmes. Velem van mindig és sosem foglal plusz helyet. Ott van a telefonomon, a tableten, csak előveszem és már olvashatok is. Pluszban az e-book jegyzetelhető. Imádom! Elraktározok idézeteket, instrukciókat magamnak, hogy mit fogok írni a könyvről már menet közben. A Világfalut olvasva ez nagyon hiányzott. Gondolkoztam, hogy majd cetlizek, de ahhoz meg egy toll kell (meg cetli), ami a hetes buszon állva lehetetlen feladat. Ellentétben a fél kezes telefonnal. Szóval bár nehezen adtam meg magam, de e-book párti lettem szép csendben.

Világkép

Ez a Kepes András egy nagyon értelmes, szerethető fickó. Még stílusa is van. Egy remek tévés, milyen kár, hogy írónak csak közepes!

Két könyv után ezt már hivatalosnak nyilvánítom a részemről. Nem rossz író, szó sincs róla, csak nem is jó. A Világkép például olyan, mintha széljegyzet lenne egy tévé műsorhoz. Rengeteg szó esik a könyvben a Világfalu című műsoráról, amit én nem láttam. Nem igen tévézek már a hagyományos módon, ugye.

Furán csapongó írások laza gyűjteménye ez, hirtelen gondolatszökellésekkel tagolva. Egyik pillanatról a másikra váltunk egész nagyokat, csak kapkodtam a fejemet néha.

Szóval szétesett az egész apró darabokra. Az apró darabok egyébként rendben voltak. Megannyi érdekes sztori, amik mentén az író felvázolja a saját világképét. Szép, toleráns gondolatok, aminek fájó aktualitást adott a nálunk csak migráns-válságnak csúfolt népvándorlás. Általában egyet is tudok érteni Kepes Andrással, tetszik, ahogy gondolkozik. Persze nem mindenben én például jóval kevésbé vagyok megengedő a spirituális dolgokkal.

Azt írtam a Tövispusztáról három éve, hogy igazi egyszer olvasós könyv. A Világkép ugyanez. A Tövispusztára gyakorlatilag már nem emlékszem, csak részletek jöttek elő, most hogy keresgettem a blogon az akkori véleményemet. A Világképpel kapcsolatban már most így van. Pár napja fejeztem be, azzal, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem igen tudnék egy részt se felidézni.

Persze ezek olyan sztorik, amik majd beugranak egy-egy élethelyzetben, beszélgetésben. Talán.

Borítófotó: Index.hu

The post Kepes András: Világkép appeared first on Őri András.

Terry Pratchett: Mort, a Halál kisinasa

Broadchurch, 1. évad

via WordPress http://ift.tt/2rLaLt7

Krimivel Dunát lehetne rekeszteni, de jó krimi kevés van. Nem tesz jót a műfajnak, hogy sokszor lassúnak, vagy vontatottnak érzik a filmkészítők és ezért átnyúlnak más zsánerekhez: akcióval vagy thrillerrel keverik. A Broadchurch első évada nagyrészt elkerülte ezt a hibát, egy szinte tökéletes igazi krimit kaptunk.

(Bár igaz, hogy volt itt is egy olyan szál, aminél úgy tűnt befigyel a szellemvilág, sajnáltam is, mert nem nagyon illett bele. Ehhez majd később még visszatérek.)

Nincs bajom az amerikai film és sorozatiparral, de nagyon egyértelmű amikor egy nem amerikai filmet lát az ember. A Broadchurchnél is érezhető volt, hogy nem a tengerentúlon készült. Nem mintha ne lett volna tele olyan panelekkel, ami minden krimi rajongónak már a könyökén jön ki, akár amerikai, akár skandináv, akár angol.

Jelen esetben is kaptunk egy zseniális rendőrt, aki tüskés, önpusztító és menet közben összecsiszolódik egy új kollégával. Most tényleg szükség van még erre? Nem lehetne egyszer egy olyan krimi, ahol a nyomozó egy teljesen konszolidált életet élő tag? Ott van például Columbo, egy remek sorozat volt és egyáltalán nem hiányzott, hogy Peter Falk nem dédelgetett öngyilkos gondolatokat. Sőt, az adta a sava-borsát, hogy egy mindennapi ember, aki bárkivel el tud beszélgetni.

És akkor ennyivel azt hiszem le is tudtam minden negatív gondolatot, ami felmerült bennem a filmmel kapcsolatban.

Broadchurch

Broadchurch egy kisváros valahol az Egyesült Királyság partvidékén. A tipikus mindenki ismer mindenkit, mindenki megszól mindenkit település. Ide ejtőernyőzött le Alec Hardy nyomozó (David Tennant) egy csúfosan elrontott és nagy médiavisszhangot kapott nyomozás után. Senkinek fel sem tűnik a jelenléte, míg egy halott fiút nem találnak a tengerparton, ami felrázza az álmos és unalmas kisváros életét.

A sorozat rengeteget foglalkozik az áldozat családjával, ebben kicsit a The Killingre emlékeztet, ahogy abban is, hogy a nyomozás és a család mellett van egy hangsúlyos harmadik szál is, ami itt nem a politika, hanem az újságírás. A sorozat nem fest túl szép képet a (bűnügyi) újságírásról.

A családon kívül szereplő lesz a kisváros lakossága, a boltostól a szállodatulajon keresztül a helyi lelkészig. Ebben a vonatkozásban nagyon is hasonlít egy Mrs. Marple novellára. A nyomozópáros egyik legnagyobb feszültsége pont ebben rejlik, hogy míg Ellie Miller, az új nyomozónő (Olivia Colman), a közösség tagja, addig Alec Hardy egy gyüttment. Hardy mindenkit gyanúsnak tart, míg Miller zsigerből védi az ismerőseit, képtelen rosszat feltételezni róluk.

A nyomozás

Jó párost alkotnak ketten és természetesen meg is oldják a bűntényt. Közben rengeteg más titkot is megismerünk a kisváros életéből, amik nem is kapcsolódnak a gyilkossághoz. (Viszont kifordítják a sarkából a nyugodt közösséget.)

Bár Alec Hardy tapasztalt nyomozó, de igazából nem a két főszereplőn múlik, hogy elkapják a tettest. A kezdeti határozottság hamar elbizonytalanodó tapogatózásba torkollik. Itt kerül képbe a bevezetőben már említett szürreális szál, ami segít továbblökni a nyomozást, de soha nem derül ki, hogy igazából az alkotók komolyan gondolták a szellemvilággal társalkodó médiumot vagy valójában egy csalóval találkoztak, aki szerencsésen segítette ki a nyomozókat.

Bár szeretem a szürreális, fantáziavilágba nyúló sztorikat, de a Broadchurchnek ez nem állt jól, erőltetett és megúszós megoldása volt egy szépen kidolgozott és felvezetett problémának.

Kerek

Az újból az előnyőre írható a sorozatnak, hogy szépen lezárták a történetet, a gyilkost elkapják, a bűnös megbűnhődik. Szeretem az ilyet, nagyon szokott zavarni, amikor nyújtják évek hosszú sorára ugyanazt a sztorit. (Minek nézek akkor sorozatot, mi?)

A Broadchurch masszív rajongótáborral rendelkezik, megérdemelten, mert a jelenlegi krimi felhozatalban az élbolyban van. Tetszett (a fenti kifogások mellett is) és szívesen fogok belenézni a következő évadokba is, de igazán nagy rajongója nem lettem. Kis tipródás után 6,5 csillag a 10-ből.

The post Broadchurch, 1. évad appeared first on Őri András.

Baromarcúak és idióták

via WordPress http://ift.tt/2pDIeZ5

Mélységes mély a… nem most nem a múltnak kútja, hanem az ember hülyesége. Van ez az eset, hogy a szülők nem engedték el az osztálykirándulásra a busszal a gyerekeket, mert tükörsimára volt kopva a gumija. Pontosabban a szülők rendőrt hívtak az meg nem engedte sehova a buszt.

Kezdődik az osztálykirándulás szezon. A negyedikes gyermekem ma reggel indult 3 napra Visegrádra, busszal. Ez a busz…

Közzétette: Nora Vaszil – 2017. május 15.

Tök jó, hogy így elrendeződött az ügy, de valami baromi elszomorító a hozzászólások egy jelentős része. Elkezdik felmenteni a buszos céget, azzal, hogy biztos ez volt a legolcsóbb, akkor meg mit várunk. Van aki kvázi azt mondja, hogy meg is érdemlik a szülők, akik biztos nem akartak sokat fizetni.

Hát álljon már meg a menet! Van olyan, hogy árverseny, meg alkudozás, de ha – tegyük fel és hangsúlyozzuk, HA – valóban nem akartak sokat fizetni a buszért, a cégnek akkor is be kell tartania a törvényeket, az abban lefektetett biztonsági előírásokat. Ez nem pénzkérdés. Ha nem éri meg anyagilag egy út, akkor nem vállalják el. Ennyi.

De erről szó sincs itt. Ez szimplán annyi, amennyit látunk: idióta és felelőtlen cégvezetők, akiknek többet ér pár tízezer forint megspórolása, mint egy busznyi utas élete. Állati mázlijuk van és mélységesen hálásak lehetnek azért, hogy ezzel a hírrel kerültek be a napi hírekbe. Ez holnapra eltűnik, de ha a busz balesetet szenved és az emberek megsérülnek, ne adj isten valaki(k) meghalnak, akkor sokkal nagyobb bajuk lett volna.

Aki ezt nem érti meg az vagy végtelenül cinikus vagy sík hülye.  Válassza ki kedvére, hogy melyiket veszi magára.

The post Baromarcúak és idióták appeared first on Őri András.

Gyerekszáj

via WordPress http://ift.tt/2r6BQcP

Dávid bemegy a fürdőszobába, hogy kezet mosson, de 1 másodperc múlva jön kifelé, és maga elé mondja:
– Hát, akkoj koszos majad a kezem.
Én: – Te mit csinálsz? Menjél csak vissza kezet mosni!
Dávid: – De a kosz azt mondta nekem, hogy inkább jajta majad a kezemen.

#davidmondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Gyerekszáj

via WordPress http://ift.tt/2qfbTqN

Játszótérről, kacsaetetésből megyünk hazafelé. Játékbolt kirakata előtt a gyerekek igyekeznek mindent felsorolni, hogy majd mit kérnek karácsonyra. Dávid egyszercsak elindul, elmotorozik, és közben hátrafelé mondja:
– Na menjünk mostmáj, mejt lekéssük az ebédet.

#davidmondta

*

Hazaérünk, kézmosásra szólítom fel a gyerekeket. Versenyeznek a fürdőszobáig, egymást lökdösve. Cili a gyorsabb / erőszakosabb, nekilát kezetmosni. Dávid áll mellette és bőg, közben lamentál, hogy Cili elfoglalta a helyét.
– Dávid, ez nem kívánságműsor – kiabál Cili.
– Ne ordibálj velem! – ordítja Dávid.

#davidmondta #cilimondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.

Gyerekszáj

via WordPress http://ift.tt/2rdNPBB

Játszótérről, kacsaetetésből megyünk hazafelé. Játékbolt kirakata előtt a gyerekek igyekeznek mindent felsorolni, hogy majd mit kérnek karácsonyra. Dávid egyszercsak elindul, elmotorozik, és közben hátrafelé mondja:
– Na menjünk mostmáj, mejt lekéssük az ebédet.

#davidmondta

*

Hazaérünk, kézmosásra szólítom fel a gyerekeket. Versenyeznek a fürdőszobáig, egymást lökdösve. Cili a gyorsabb / erőszakosabb, nekilát kezetmosni. Dávid áll mellette és bőg, közben lamentál, hogy Cili elfoglalta a helyét.
– Dávid, ez nem kívánságműsor – kiabál Cili.
– Ne ordibálj velem! – ordítja Dávid.

#davidmondta #cilimondta

The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.