Esti beszélgetés a gyerekekkel.
Én: – ….és írtam egy levelet…
Cili: – Tényleg sírtál?!
Én: – Nem sírtam, hanem Írtam! Levelet!
Dávid: – Falevelet?
😬
#cilimondta #davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Esti beszélgetés a gyerekekkel.
Én: – ….és írtam egy levelet…
Cili: – Tényleg sírtál?!
Én: – Nem sírtam, hanem Írtam! Levelet!
Dávid: – Falevelet?
😬
#cilimondta #davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Reggel csöróg az óra, próbálom magam összesezdni, a gyerekszobából egyre hangosabb nyöszörgést hallok. Átvánszorgok. Cili alszik, Dávid hason fekszik az ágyában, köszönök, rám se néz, durcás arccal fekszik. Kérdezem, mi a baj. Erre szemrehányóan:
– Itt hisztiztem, ti meg nem jöttetek!
#davidmondta
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Ha Cilivel történik valami, amit elmesél, vagy lereagálunk, Dávid is azonnal előáll a saját történetével, elmeséli, hogy ugyanaz történt vele is.
Cili reggel integetés közben az oviban, az ablaknál becsípte az ujját. Ezt mesélte, megnéztük a véraláfutást, megpusziltam. Dávid szót kért:
– Nekem is volt egy ilyen ablakcsípésem.
#davidmondta
Cili bemutatja mit tanultak ma az oviban. A neveknek csak a magánhangzóit mondják, és fel kell ismerni. Cilinek jól megy, végigmondja a család neveit, szavakat. Folyamatosan mondja. Közben Dávid kiborul valami semmiségen.
Cili, mintha mi sem történn éppen:
– Ői Ái i i i
#cilimondta
(Őri Dávid hisztizik)
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Ha Cilivel történik valami, amit elmesél, vagy lereagálunk, Dávid is azonnal előáll a saját történetével, elmeséli, hogy ugyanaz történt vele is.
Cili reggel integetés közben az oviban, az ablaknál becsípte az ujját. Ezt mesélte, megnéztük a véraláfutást, megpusziltam. Dávid szót kért:
– Nekem is volt egy ilyen ablakcsípésem.
#davidmondta
Cili bemutatja mit tanultak ma az oviban. A neveknek csak a magánhangzóit mondják, és fel kell ismerni. Cilinek jól megy, végigmondja a család neveit, szavakat. Folyamatosan mondja. Közben Dávid kiborul valami semmiségen.
Cili, mintha mi sem történn éppen:
– Ői Ái i i i
#cilimondta
(Őri Dávid hisztizik)
The post Gyerekszáj appeared first on Őri András.
Egy évvel ezelőtt néztük meg Zsófival a 11/22/63-ból készült TV sorozatot (11.22.63 címen), ami nagyon tetszett. El is határoztam, hogy idővel elolvasom az eredeti regényt, mert volt benne pár karakter, akiről az volt a tippem, hogy vagy nincs a könyvben vagy sokkal jelentősebb figura. Kíváncsi voltam, hogy jól tippeltem-e.
Bár az alapsztori nem változott, de azt jól gondoltam, hogy bűn lett volna kihagyni az eredeti regény verziót. Stephen King a 11/22/63-ban visszatér ahhoz a stílusához, amit annyira szeretek a könyveiben: aprólékosan és módszeresen leír mindent, bemutat mindenkit. Nagyjából 1200 oldal terjedelemben időzünk el Jake Epping (a múltban George Anderson) kalandjaiban.
11/22/63 dióhéjban
Az alap történet annyi, hogy egy kisvárosi angol tanárt (bizonyos Jake Epping) a helyi hamburger árus felvilágosít, hogy az üzlet raktár ajtaja nem egy sötét helyiségbe, hanem a múltba vezet, méghozzá 1958-ba. Ha átlépsz az ajtón ott élhetsz, de ha visszajössz akkor, a múltbeli cselekedeteid hatásai megmaradnak míg újra át nem mész. Minden újabb időutazás egy teljes resettel jár. Jake Epping elvállalja, hogy átmegy a múltba és megakadályozza a JFK elleni merényletet. Azt remélik, hogy nem lesz vietnámi háború, meg hasonló pozitív módokon változik majd meg a történelem. Jake a múltba utazva találkozik egy lánnyal, akibe fülig beleszeret és ez roppant sok kalamajkához vezet.
A sorozatban a sztorit sok ponton egyszerűsítették a könyvhöz képest, de a regény befejeztével sem érzem azt, hogy a sorozat rossz, vagy rosszabb, lenne. Jó sorozat volt, egy kifejezetten jól sikerült feldolgozás. A könyv lassan halad, sok minden ismétlődik benne, sok szálon fut a sztori és az idősíkok. Jake Epping egyre dörzsöltebb időutazóvá válik és közben egyre többet tudunk meg az ötvenes évek végi és hatvanas évek eleji Amerikáról.
King nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megmutassa mennyivel toleránsabb és liberálisabb lett ’58 óta a világ, mennyivel elfogadóbbak vagyunk. Az is remekül átélhető, hogy például a fekete polgárjogi harcok milyen lassú és kitartó munkával érték el azt az eredményt, hogy az Államok elnökének már két alkalommal is fekete férfit választottak. 1958-ban ez még utópiának is erős lett volna.
Számomra éppen ezért a könyv egy roppant pozitív üzenetet hordozott, arról, hogy legyünk bizakodóak a jelen igazságtalanságai a jövőben – természetesen kitartó küzdelem eredményeként – megszűnhetnek. Talán (és remélem) nem kell 50 év már ahhoz, hogy végképp elfogadjuk az egynemű párokat, törvényileg és társadalmilag is. Vagy, hogy tovább ne menjek a nőket ne csak elvek szintjén tartsuk egyenlőnek a férfiakkal.
A könyv másik része természetesen az időutazás és annak problémái körül forgott. Az idő, Stephen King világában könyörtelen entitás, aki foggal-körömmel küzd a befolyásolás ellen. Jake/George persze eléri a célját, de a pillangó hatásnak köszönhetően nem azt az eredményt kapja az alternatív jövőtől, mint várta, így kénytelen resetet nyomni és hagyni az időt, a történelmet, hogy haladjon a maga eredeti medrében tovább.
Persze, ha az ember előre alaposan átgondolja a dolgot rájöhet, hogy nincs is jó alternatíva. Jake Epping azért települ át öt évre a múltba, hogy befolyásolja a jövőt. Az az irány, amit el akar érni, azok az eszmék, azonban a kegyetlennek és célszerűtlennek tűnő múlt termékei. Ha az megváltozik értelemszerűen megváltozik minden, velük a kiinduló eszmék is. Nincs már miért elkezdeni a változtatást. És így tovább egy végtelen ciklus könyörtelen logikájával bele a semmibe.
A korrekció felesleges, az élet, az emberiség, a történelem sosem lesz jobb ilyen módon.
A 11/22/63 a fenti két szál mellett egy nagyon jó szerelmes, romantikus sztori is. Benne van minden, ami a stílushoz kell, az első találkozás bizsergése, a lassú körtánc a két fél részéről, a szakítás, a bizalmatlanság az újraegyesülés, az önfeláldozás. A szerelmi szál keserédes romantikája egyensúlyozza ki számomra tökéletesen a regényt. Lehet, hogy a múlt egy könyörtelen gyilkos, kegyetlen vadállat, de a szerelem és a korábban már kifejtett lassú és kitartó küzdelem lehetősége megváltoztathat mindent, jó irányba. A boldogság elérhető.
Lehet, hogy ez nem túl nagy mondanivaló, elcsépeltnek is tűnhet, de nem baj, ha az ember időről időre felidézi. Főleg mostanában, amikor éppen egy vacakabb periódust élünk meg. (Nekem legalábbis úgy tűnik.) Mindemellett a 11/22/63 egy remek könyv. Jó stílusa van, letehetetlenül izgalmas és el lehet benne merülni, kiszakadva a mai világból. George Amberson kocsijában ülve, átszáguldhatunk az ötvenes évekből a hatvanas évekbe. Igazi időutazás, minden veszély nélkül.
The post Stephen King: 11/22/63 appeared first on Őri András.
A munkából hazafelé bevásároltam és a villamostól félig futva igyekeztem haza, hogy el ne ázzak. Mire a kapuba értem az eső is abbahagyta, ilyen az én formám. Az ajtón belépve Cili futott felém, aggódó arccal, hogy
Apa, Apa segítened kell!
Éppen azt akartam mondani, hogy ugyan várja már meg, hogy letegyem a bevásárlást meg a cipőmet, de mögötte hüppögve érkezett Dávid is. Zsófi pedig elmagyarázta, hogy a gyerekek Kinder tojást kaptak és Dávid a tojásban egy borz mamát és kis borzot talált, de a játszótérről hazafelé beesett a kis borz a csatornarács alá. Nem tudták kiszedni, és holnap el kéne mennem kiszabadítani.
Mondtam, hogy inkább menjünk most, mert ha az éjjel vihar jön, akkor elmossa a borz gyereket és sosem találjuk meg. Dávid éppen vendéget várt, a bölcsis barátja jött hozzá játszani, így abban állapodtunk meg, hogy Cilivel ketten leszünk a büdi borz mentőcsapat tagjai.
Zsófi megadta a koordinátákat és azt javasolta vigyek imbuszkulcsot, mert olyannal van lezárva a rács. Mivel pontos méreteket nem tudtam meg csak annyit, hogy nagyobbnak tűnt mint az IKEAs, elvittem a teljes csavarhúzó készletet. Magamhoz vettem még egy extra hosszú és vékony csavarhúzót, majd isteni sugallatra egy csomag kínai evőpálcikát is. Cilire esőkabátot adtam és elindultunk.
A megadott koordináták pontosnak bizonyultak, Cili sem tudott eltéríteni, aki már az utca elején közölte, hogy szerinte abba a rácsba esett a borz. Én aggódtam kissé, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy simán kicsavarozok egy rácsot, aztán felemelem és ezzel megúszom. Az is eszembe jutott, hogy esetleg az Allee karbantartói nem fognak annak örülni, hogy nekilátok a járdájukon rácsot bontani.
A borz jó 20 centi mélységben feküdt egy nagyon vastag és nagyon kis lyukú ráccsal fedve. A csatorna alján büdös sár, sárga falevelek, egy rózsaszín gomb, egy gumicukor és a borz gyerek feküdtek. Kikerestem az imbuszkulcsok közül a megfelelő méretet és pillanatok alatt eltávolítottam a csavart. Ezzel ez a próbálkozás kútba is esett, a rácsot nem tudtam megmozdítani. Egy komoly emelőre lett volna szükség, de azt éppen nem hoztam magammal.
Így aztán megpróbálkoztam a hosszú csavarhúzóval. Aztán (Cili tiltakozása közepette, mert az evőpálcikákat ő szerezte be a munkahelyem melletti kínai büfében) a két fapálcikával próbálkoztam. Ez eredményesebbnek bizonyult, a borzot felemeltem velük rácsig, de ott nem tudtam fogást találni rajta, Cili sem tudott segíteni a vékony ujjacskáival. Ő hamar elunta, úgy döntött, hogy ez az egész esélytelen és ennek egyre hangosabban adott hangot. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra, így csak arra hívtam fel a figyelmét, hogy az öccse állatkájáért kicsit megerőltethetjük magunkat.
Nem győztem meg.
Óráknak tűnő 10 perc után egy biciklis állt meg mellettünk, megérdeklődte mit bányászunk. Elmagyaráztam a szitut, mire mondta, hogy megoldja ő és adott két rágógumit, hogy tegyem a pálcika végére majd az segít. Megköszöntem a segítséget és ő elkerekezett. Cili azt javasolta, hogy inkább rágjuk el a zsákmányt és menjünk haza, de nem álltam kötélnek.
Kicsit nehéz volt megakadályozni, hogy ne egye meg a rágót, de végül én csócsáltam és az egyiket a pálcika végére applikáltam. A rágó helyből ráragadt a borzra és felemelte a rácsig. Eddig meglettünk volna, de a rácson csak erőltetve lehetett áthúzni a bábut, ehhez a rágó nem volt elég erős. Leesett egyszer, kétszer, sokszor. A rágó már nem ragadt. Megcsócsáltam hát a másikat és új tervet eszeltem ki. (Közben megígértem a lányomnak, hogyha kiszedjük a borzot veszünk egy csomag rágót.) A rágót az egyik lyukra ragasztottam, a két pálcikával beleemeltem a borzot, aztán a két szomszédos lyukból alulról – erős horzsolások árán – felszuszakoltam a büdös borzot a felszínre. Fenékkel előre érkezett, megragadtam és kiszabadítottam. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy megérdemlek egy önkéntes tűzoltó érdemrendet no meg egy korsó sört.
A borz nagyon mocskos volt és én is. A kezem enyhén mentolos szagú és ragadós volt máshol büdös fekete sár fedte. Besétáltunk az Alleeba és a trafikosnál vettünk egy csomag rágót. Sört is árultak, de elvi kifogásaim vannak az utcán sétálva sörözéssel kapcsolatban így erről letettem.
Otthon Dávid nagyon örült, de két perc múlva már mással játszott. Így megy ez.
The post A büdös borz mentő akció appeared first on Őri András.
